Keresés a honlapon:

A Semmit előidéző szorongás – Elefánt: Semmi lemezkritika (Karádi Gergő)

Az Elefánt zenekar
Fotó: Tihanyi Anna

Amikor már azt gondolnánk, hogy az Elefánt zenekar kezd saját allúziójává válni, elérkezünk egy progresszív pillanathoz. Ez a Semmi című lemez, amelynek ereje zenei kiszámíthatatlanságában rejlik, miközben tartalmi vonzatai szétfeszítik a zenei állításoknak felállított korlátokat.

A klasszikus mainstream–underground szembenállást a kétezres évek közepi-végi mediális terek egyértelműen gyengítették – elég, ha csak az MR2 Petőfi rádió akkori műsortervezeteire tekintünk. Az időszakban elindult egy, a rádió által fémjelzett legitimizációs folyamat, amely által az underground zenekarok – akik addig organikusan építették magukat – egyszercsak országos ismertségre tettek szert. A rádió a mainstream popdalokkal rotációban játszotta a 30Y, Péterfy Bori, a Kaukázus vagy akár a Quimby dalait, amelynek köszönhetően ezek a zenekarok (ha csak egy rövidebb időszak erejéig is) mainstream előadók látszatát keltették. Azért beszélhetünk csupán látszatról, mert az említett produkciók nem vágták el magukat az underground tértől, nem kezdtek más felfogásban, más helyszíneken koncertezni, egész egyszerűen csak éltek a rádió nyilvánossága adta lehetőségekkel. Minden ilyen formációnak más és más útja van, és máshogyan is dolgozták fel az országos ismertséget, de egy biztos: az utánuk következő underground zenekaroknak már nehezebb dolguk volt.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-07-23 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.