Keresés a honlapon:

Rögzített elmúlás – Kritika Oravecz Imre Alkonynapló című kötetéről (Petri Flóra)

Oravecz Imre „Alkonynapló” című kötetének borítója
Fotó: Hornyák Adrienn / Magvető Kiadó

Feljogosít bennünket a személyes naplók olvasására az, hogy írójuk a nyilvánosság számára is alkot? Oravecz Imre elejét veszi az irodalom örök etikai kérdésének, és 2024-ben megjelent Alkonynaplóját olvasva arra is választ ad, hogy az intimitás túl tud-e mutatni önmagán.

Oravecz Imre 2018 és 2023 között írt naplóbejegyzései 2024 februárjában jelentek meg Alkonynapló címen egy kötetben, amellyel az idén nyolcvanegyedik életévébe lépett szerző több szempontból is betetőzte írói munkásságát: ahogy azt már a cím ugyancsak sejteti, az elmúlás, ezzel együtt a dolgok lezárásnak kötetét tartja kezében az olvasó, és a szövegek egy élet történéseire reflektálnak a majdani búcsú előtt. „Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?” – idézi meg már maga az indító szöveg is a végvárást. Nem is mozdulunk az elmúlás kétszáz oldalra tágított pillanatainak sorából: „Meddig még? Hogyan akkor? És azután?” – állunk az utolsó feljegyzésnél, a befejezés folyamatának éppen ugyanabban a mozzanatában, mint az első gondolatánál. Azon túl, hogy – amint erre maga az Alkonynapló számos szövege is szerzői feltételezésként finoman utal – az írói termés talán utolsó kötetét tartjuk a kezünkben, a mű a megszólalási forma tekintetében szintén Oravecz munkásságának egyfajta szintézisét jelenti.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-04-26 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.