Keresés a honlapon:

A sztahanovista munkásöntudat és a neoliberális „pozitív hangoltság” embertelen versengése az ember boldogtalanságáért – Vigh Violetta: Munka╱verseny (K. Horváth Zsolt)

 

Vígh Violetta:Bikaviadal ╱ 2024 ╱ K11 Labor 

Vigh Violetta finom nyelvi játékkal Munka/verseny címen nyílt kiállítása elsősorban a női munka világába vezet el bennünket. Elsődleges témája az államszocializmusbeli munka, ahol „kétkezi meló”, valamint a „bérmunkás” ideológiai értelemben kitüntetett szerepet játszott. Pedig Fejes Endre nagy példányszámot megért regényei, mint a Rozsdatemető(1962) vagy a Jó estét, nyár, jó estét szerelem (1969 vagy a betiltott irodalmi szociográfia, Haraszti Miklós Darabbére(1980), mind arról adnak számot, hogy a bérmunkás nyomorúságos körülmények között él.

Ha a magyarországi sztálinizmus időszakáról beszélünk, sajnálatos módon szinte mindenkinek Bacsó Péter A tanú című filmje ugrik be. Az 1969-ben készült alkotás valójában nem más, mint a Rákosi-korszak paródiája, groteszk kádárista átirata, mely a népi nevetéskultúra jegyében kacagássá oldja a gyűlölettel átitatott félelmet. Olyasvalami, mint amit Mihail Bahtyin a középkori parodia sacra, a szentségparódia funkciójáról mondott. Az orosz irodalomtudós szerint ugyanis az imádságtravesztiák vagy prédikációparódiák ugyan az egyházi elöljárók gondolkodását és igehirdetését tették nevetségessé, ám létük és megtörténtük magát az egyházat nem nagyon izgatta, a legkevésbé sem berzenkedtek ellene.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-03-06 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.