Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


A titok arcai – 2in1 kritika: A kékmadár – Stúdió K; Pelléas és Mélisande – Trafó (Muntag Vince)

Pelléas és Mélisande. Fotó: Ofner Gergely

Ritkaság, hogy a budapesti színházi kínálatban két Maeterlinck-adaptáció is felbukkanjon, pláne egyszerre: jelen esetben Szauer Lilla Pelléas és Mélisande-átdolgozása a Trafó alagsori Klubjában, a Stúdió K-ban pedig Blaskó Borbála rendezése A kék madárból. A belga szerző életművének ismeretében nem meglepő, hogy mindkét előadásban a titok természete kerül előtérbe, ugyanakkor a problematikát mindkét produkció más eszközökkel tárja föl.

A két alkotás nemcsak tematikai hangsúlyaiban, hanem formanyelvében is különbözik, noha közös pont, hogy mindkettő kamaratérben készült, azaz ott, ahol a színészi játék áll a középpontban. Mindkét előadásra jellemző, hogy alig használ díszletet: a Pelléas és Mélisande geometrikus formákból építkezik a térben, és csak sematikusan jelzi a térbeli határokat, A kék madár pedig használ ugyan néhány egyszerűbb tárgyat, mégis alapvetően leplekkel és fényhatásokkal ér el térbeli érzeteket. Ezen túlmenően a két rendezésnek inkább a különbségeiről érdemes beszélni.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2024-01-11 06:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.