Keresés a honlapon:

Dr. Rendező és Mr. Rajongó különös esete – Quentin Tarantino: Cinema Speculation (Lichter Péter)

 

Azt mindannyian tudjuk, milyen, amikor Quentin Tarantino filmet rendez - de milyen, amikor esszét ír? Lichter Péter zseniális esszéje a Tarantino-szövegek skizofréniájáról. Kihagyni veszélyes!

Miközben Tarantino első esszékötetét, a Cinema Speculationt újraolvastam a pompás magyar fordításában is (és képzeletben majdnem minden mondat után csillámos konfettit szórtam Sepsi László fejére), folyton az a meglehetősen banális kérdés motoszkált bennem, miért is olvasok filmes könyveket.

Az erre adott (szintén banális) válaszom attól függően változik, mi a célom az adott könyv elolvasásával: vagy az, hogy megismerkedjek egy nagyobb téma (irányzat, műfaj, életmű stb.) korábban számomra ismereten mikrokozmoszával (ezt nevezhetjük a klasszikus, ódivatú ismeretterjesztésnek); vagy az, hogy mélyebb összefüggéseket, elméleti koncepciókat használjak fel a saját szövegeimhez, vagy esetleg a tanításhoz (ez már a keményvonalas akadémiai tudományosság szigorú terepe, ahol minden szót patikamérlegen kell megvizsgálni, mielőtt leírunk); de pusztán az is lehet a célom, hogy egy jól megírt, személyesebb hangvételű, kevéssé a megismerésre, mintsem az átélésre törekvő szöveget olvassak (mondjuk egy memoárt vagy életrajzot, esetleg egy „flesselősebb” esszégyűjteményt, mint David Thompson művei). 

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-01-03 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.