Keresés a honlapon:

A magára maradt gondolkodó – Szathmári Sándor novellái (Vasi Szabó János)

Szathmári Sándor 1897-ben született Gyulán. Az első világégés nehéz évei alatt végezte el a Műegyetemet. Az akkoriban európai „óriáscég”, a MÁVAG berkeiben kezdte szakmai pályafutását alulfizetett, agyondolgoztatott mérnökként. Soha nem volt az írói „céh” tagja, önmagára mint gondolkodóra tekintett. Írásai irodalmi álcába csomagolt filozofikus eszmefuttatások, amiket gyakran hosszú évekig érlelt. 1935-ben írta meg remekművét, a Kazohiniát. Amit egyaránt elismeréssel fogadott Karinthy és Babits – a kor hazai fantasztikus irodalmának óriásai. Csak nehezen, kerülőkkel jelenhetett meg, ám a várt „felszabadulás” sem hozott sok babért az írónak; a 48-as fordulat után a rendszerváltásig mindössze kétszer – 1957 és 1980 – adták ki, épp annyiszor, ahány külföldi – angol és eszperantó nyelvű – kiadása volt…

A nagy mű okán sokan egykönyves szerzőnek, a hazai fikció Madáchának tartották. Ám írt jó néhány elbeszélést is, amik a Gépvilág és más fantasztikus történetek című, 1972-es kötetben (Gondolat Kiadó) láttak napvilágot, és bármikor felveszik a versenyt korának hasonló stílusú hazai, sőt nemzetközi alkotásaival!

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-12-26 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.