VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Költő lenni vagy nem lenni – avagy isten is éltessen, Sanyi! (Csík Mónika)
Ha még életben vagy, írj! Nem vagyok életben, de írok. (Bánki Éva)
Nyárelőn került a kezembe Bánki Éva Petőfi-vírus című, frissen megjelent kötete. Soha jobbkor – gondoltam, miközben kíváncsian lapoztam fel a könyvet, és élvezettel hagytam, hogy beszippantson a történet, aminek már a felütése felkeltette az érdeklődésemet. Kiderült ugyanis belőle, hogy a napjainkban játszódó ifjúsági regény központi figurája (akár) Petőfi Sándor (is lehetne). Amiatt a feltételes mód, mert az írónő olyan ügyesen oldotta meg főhőse szerepeltetését, hogy a rossz ruhát és olcsó cipőt viselő, meredező üstökű új fiút, aki furcsamód felbukkan egy elit budai iskolában, és hajmeresztő ötleteivel, különös eszméivel mindenkit elvarázsol, történetesen Petőfi Sándornak hívják, s olybá tűnik, mintha a hajdani költő kései reinkarnációja lenne. Ráadásul időnként eltűnik ez a fiú a történetből, s egy ponton már abban sem lehetünk biztosak, hogy ténylegesen szerepelt-e benne egyáltalán, vagy csupán hangulatok és eszmék formájában volt/van jelen, mint ahogy jelen van az irodalmunkban, a kultúránkban, a kollektív tudatunkban kétszáz éve. „Ez a Sanyi egyszerre több világban él, a valóságban és a képzeletében” – mondja róla egyik osztálytársa, s e megjegyzés alátámasztja a sejtésünket, miszerint Bánki Éva furmányos irodalmi játékot játszik velünk. Egyrészt megteremtette Petőfi Sándor tinédzser korú alteregóját, majd belehelyezte őt egy XXI. századi történetbe, azt vizsgálva közben, hogy ez a váteszi örök lázadó képes-e megszólítani napjaink fiataljait, illetve a mai tizenévesek találnának-e a PS által képviselt világfelfogásban olyasmit, amivel azonosulnának. Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>
Megjelent: 2023-12-20 14:00:00
|
