Keresés a honlapon:

Interjú Aranyi Lászlóval (Tóth Gabriella Toga)

Aranyi László

Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor interjúalanyként Aranyi Lászlót kértem fel.
Egyrészt kitűnő, részletes interjú olvasható vele a Magyar Múzsa 2021. szeptemberi (19.) számában, másrészt megjelenésében, verseiben, illetve azok képi világában különleges, ám számomra hideg, kissé idegen világ érződik. De éppen ezért érdekes személyiségnek tartom, akivel vagy nagyon könnyen összhangra találunk, vagy különbözőségünk miatt hamar megreked a beszélgetés. 
Meglátjuk.

— A más, a különleges szó jut eszembe Rólad, amikor Rád, illetve a verseidre nézek. Figyelemfelkeltő mindkettő. Mintha vagy a múltból, vagy a jövőből érkeztél volna….Hogy érzed magad a jelenben? Melyik korszak áll legközelebb hozzád?

—A kezdetektől alapvető létélményem, hogy idegen vagyok. Magyarországon, Európában, s a Föld nevű bolygón is… Talán mindegy, hogy a múltból, a jövőből, netán egy másik világból szalajtottak, kívülálló voltam világéletemben. Viszont a földi siralomvölgyben való lét egy minimális alkalmazkodóképességet követel, ha ez hiányzik, a Nagy Egész kíméletlenül eltapos, ezért törekedtem arra, kerüljem a súrlódást, konfliktust, konfrontációt a külső világgal. Megjegyezném, nem sok sikerrel, mert jöttek azok maguktól… Talán egy idealizált kora középkorban érezném úgy-ahogy jól magam. Akár Novalis. Nincs mese, modern Don Quijote vagyok…

Tovább az ahetedik.com cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-12-12 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.