Keresés a honlapon:

„A közéleti énem is eltűnt” – interjú Grecsó Krisztiánnal a betegségéről, egy drámai borotválkozásról és a Budapest Nagyregényről (Köves Gábor)

Nagy Attila Károly / rtl.hu

Lakóhelyén, az Újlipótvárosban ültünk le egy távoli kerületről, a XVII.-ről beszélgetni, mert erről ír a Budapest Nagyregényben. Grecsó Krisztián, aki betegsége után úgy látta, közéleti szereplése inkább rombol, mint épít, elárulta, hogyan kerüli ki a közéleti témájú vitákat családi eseményeken. Az íróval egy régi irodalmi botrányról, egy kántor disszidálásának a következményeiről, egy híd felfedezéséről és Kántor Péter labdájáról is beszélgettünk.

  

A nagy operaénekes, Gregor József szelleme kísért a novelládban. Mi volt előbb? Az ötlet, hogy kezdj valamit Gregor alakjával, vagy a felkérés, hogy a XVII. kerületről írj novellát?

Kapóra jött a kerület híres szülötte. Bárhová megyek, a hiúságom vezérelte kíváncsiság és az írói egóm miatt mindig megnézem, hogy kik születtek ott, milyen művészeket adott a világnak az adott terület. Most is ez volt az első dolgom. 

Gregor József gyerekkori története pedig egészen megkapó, és szinte egyidős a kerülettel. 

Az történt ugyanis, és ez valamelyest benne is van a novellában, hogy ’56-ban a kántor is disszidált a kerületből. És ebben a kántortalanságban egy gyerek látja el a kántori feladatokat, akinek döbbenetesen jó hangja van. Gregor Józsefnek hívják ezt a fiút. Ez nekem nagyon tetszett. Amit ehhez hozzátettem, például egy nevelt lány alakját, az persze már mind fikció.

Tovább az rtl.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-12-06 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.