Keresés a honlapon:

Dobjuk el a Szent Grált! (Szatmári Róbert)

Fischer Ádám – fotó: Csibi Szilvia / Müpa 

Nem értem, miért mondjuk arra az emberre, aki szereti Wagnert, hogy Wagner-rajongó? Hiszen nem tizenévesekről beszélünk, akik ott csápolnak valamelyik K-POP csapat koncertjén az első sorban, majd utána autogramért állnak sorba a backstage-nél. Ezek az emberek felnőtt fejjel, szabad akaratukat igénybe vévén mozdultak a német mester(dalnok) művészet felé. Vagy mégsem? Mi az a Grál-őrzés? Mi vonzó Wagnerben egyáltalán? Hogyan közelíthetjük meg a fiatalokat ezzel az elnyúló, megalomán, ámbátor paradigmát váltó és teremtő, fontos társadalmi kérdéseket feszegető zenével és drámával? November 10-én Fischer Ádám karmester, a Budapesti Wagner Napok művészeti vezetője, Zoboki Gábor, a Müpa tervezője és Rockenbauer Zoltán volt kultuszminiszter a BMC Könyvtárában beszélgettek többek között ezekről a kérdésekről.

Az, hogy a fiatalokhoz hogyan jut el a komolyzene, már önmagában is egy fontos kérdés, hiszen egyre kevesebb lakás nappalijában áll már ott az a bizonyos zongora, egyre kevesebb gyermek szüleinek van/volt közvetlen kapcsolata a klasszikus zenével, és ez a hanyatló tendencia meghatározza kultúrafogyasztási preferenciáikat és hatással van személyiségük, önképük fejlődésére is.

Tovább a papageno.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-20 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.