Keresés a honlapon:

Az ősök tisztelete (András László)

Ülök a teraszon. Verőfény, habos fehér felhők. És kilátszik az ég a gesztenyefa mögül. Öt napja még a sűrű lombot néztem-láttam, ha felpillantottam, most az ágak mögött az eget, és a völgy túlsó peremét, ahol még egy zöld tömbnek tűnik az erdő a szemközti oldalon.

Minden szüntelen változás, mégis, ha szabad szemmel érzékeljük, megilletődünk. Ez lenne a változás? Nem, csak ezt észrevettük. Ritkul a lomb az ágakon, sűrűsödik az avarszőnyeg a fák alatt. Talán, ha otthagynánk, nem felejtenénk el tavaszra. Talán, ha látnánk még a tavalyi leveleket a kertben is, nap mint nap, akkor is, amikor már elkezdenek nőni az újak, talán, ha egész télen ott lennének a levelek a fűben, tudnánk, hogy ott vannak a hó alatt, ha lenne hó, és láthatóvá válnának ismét olvadáskor, ha nem tüntetnénk el őket, ahogy eltüntetjük a halottakat is. Talán jobban értenénk valamit, talán.

Tovább a pannontukor.hu cikkére >>> 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.