VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
Final cut – Kritika Milbacher Róbert Keserű víz című regényéről (Z. Kovács Zoltán)
Hogyan kapcsolódik össze a kiegyezés környékén Szlavóniába települt magyar parasztok és egy sváb–magyar család története? Boldogabb az anyaországban az élet? Miként beszélhető el mindez egy nagyanya sorsát a középpontba állítva? Ami biztos: Milbacher Róbert regénye valóban „nagyregény”. A Keserű víz Milbacher Róbert negyedik regénye vagy legalábbis negyedik szépirodalmi könyve (ha nem számoljuk meseregényeit), hiszen a Szűz Mária jegyese novelláskötetnek is tekinthető. Ebben az esetben tetszetős fejlődéstörténeti elbeszélést alkothatnánk, mely szerint a szerző pályájának íve az elbeszélésfüzértől a szinte esszéregény Léleknyavalyákon és a térben és időben független két cselekményszálat mozgató Angyali üdvözleteken keresztül a legutóbb megjelent műig, a „nagyregényig” tart. A Keserű víz cselekményszálai immár összeérnek, s bár az elsődleges narrátor többször panaszkodik vállalkozásának kudarcáról, mégis létrejöhet egy nagy (család)történet, és kirajzolódnak az események hátteréül szolgáló társadalmi és kulturális tablók. A regényt két egymástól elkülöníthető elbeszélő meséli el: az egyikük a cselekményre a jelenből visszatekintő, az elbeszélhetőségre reflektáló narrátor, a másikuk a szlánavodai alapítási eseményeket harmadik személyben tolmácsoló, ám az elsődleges elbeszélő tudásával (helyenként tudatlanságával) rendelkező elbeszélő. Fejezetenként váltják egymást (illetve az elő- és utóhangot is egyes szám első személyben olvashatjuk). Mi az oka az elbeszélői hang váltakozásának? Kézenfekvőnek tűnhet, hogy a nagyanyja halálának bekövetkezése után a nagyanya életére visszatekintő narráció a szubjektív elfogultság miatt különül el az egyébként neki alárendelt, részben a nagyanyja történetének előzményeit elbeszélő harmadik személyű narrátortól. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Megjelent: 2023-09-07 14:00:00
|
