Keresés a honlapon:

Cigányok éjszakái – Dobroka Aleksandra és Lengyel Zoltán írása a porajmos emléknapjának alkalmából.

 

A víz, amely vándorol
[Woda, która wędruje]

Már régen a múltba enyészett
a vándor cigányok kora.
Mégis látom őket:
sebesebbek az erős,
áttetsző víznél,
mely tovaúszik.

És eszembe ötlik: valamit
mondani szeretne.

Szegény víz, egyetlen nyelven sem tud,
hogy szóljon, hogy daloljon rajta.
Hát egyre csak csobog ezüstösen,
akár a szív, morajlik
a beszélő víz.

Csak az istállójától nem messze
legelésző ló
hallja és érti e zúgást.
Hanem a víz nem pillant rá,
eltűnik, sodródik tovább,
hogy a ló szeme meg ne lássa
a folyót, mely vándorol.

Bronisława Wajs, ismertebb bece- és művésznevén Papusza (a.m.: Baba), akinek föntebb olvashatjátok versét Zsille Gábor fordításában, az első lengyel roma költő, akinek megjelentek a versei. Az ő életéről szól a Papusza című 2013-as lengyel játékfilm.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-04 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.