Keresés a honlapon:

Hogyan legyünk öregek? – Leonora Carrington A hallókürt című regényéről (Fenyvesi Orsolya)

„Ez egy őrült bige”, mondta volna Leonora Carringtonról a mama, a legnagyobb elismeréssel. Ő, aki mindig a szabályok szerint játszott, és biztonságban érezte magát a társadalom által rákényszerített béklyók szorításában, képzeletben azért a lázadókkal kacérkodott. (Engem is rendszeresen figyelmeztetett, ne menjek férjhez soha, mert onnantól egy végnélküli mosogatás lesz az életem, miközben az általa csak „udvarlóknak” aposztrofált véresen komoly kapcsolataimat szúrópróbaszerű „Na és mikor lesz az esküvő?” kérdésekkel tesztelte.)

Sokáig úgy hittem, Magyarországon csak én és öreg Dixit-partnerem, Borsik Miki ismerjük és szeretjük Leonora Carringtont, az öntörvényű, világok közt járatos művészt, de most az & (ampersand) kiadó igazságot szolgáltat: ötven év késéssel végre magyarul is olvasható A hallókürt, hamarosan megjelenik Carrington elbeszéléseinek gyűjteménye, valamint az Elena Poniatowska által írt regényes életrajz. Az elképesztő fordulatokban és ábrándos minőségében valóban földöntúli részletekben gazdag, bátor életút első felének rövid ismertetését ezúttal megspórolnám: összefoglalók olvashatók itt-ott magyarul is, és a kiadás végén a kiadó is közöl egy biográfiai jegyzetet. A hallókürt akkor íródott, amikor Carrington (miért ne nevezhetném Leonorának?) már Mexikóvárosban élt magyar származású fotográfus férjével, (Chiki) Weisz Imrével, két fiukkal, Remedios Varóval és Kati Hornával, a szintén emigrációba kényszerült „európai szukákkal” (© Frida Kahlo) karöltve.

Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-07-01 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.