Keresés a honlapon:

„Mire megérintesz: nem vagyok” Klimó Károly műveiről (Fehér Dávid)

Klimó Károly: Zöldpiros objektum, 1998, 1978–1979, fa, fém, zománcfesték, faforgács, rétegelt lemez, plexi, 148,5×47×15 cm © Fotó: Tóth Dávid

Klimó Károly: Egység a különbözőségben acb Plus, Budapest
2023. május 5 – június 16.  

Töredékként lebeg néhány szó Klimó Károly kisméretű papírmunkájának felületén. Töredékként a töredékek között – az egymásra rétegződő, tépett papírfelületek enyészetében, a finom plaszticitású papírsíkok és festékrétegek alkotta képzeletbeli, fenyegető tájban. A Klimó festészetére oly jellemző vörös és fekete felületek szorításában. Göcsörtös, rontott és roncsolt kézírás, mint egy titokban, lopva felrajzolt falfirka egy ódon felületen, ami a rég távollévő szubjektum nyomait őrzi. „Mire megérintesz: nem vagyok” – olvasom az írást, amely egy sötét barlang mélyéből kihallatszó távoli visszhangként idézi fel Füst Milán verssorát: „Mire rám mutatnál: nem vagyok.” Önkéntelenül olvasom tovább a verset, a képen már nem látszó, de odaképzelhető sorokat: „Mire rám mutatnál: nem vagyok. / Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem. / Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét… / Bizony én el se tudom hinni, hogy e kuszaság, / E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér. // S elrendeződik-e? – felelj rá, hogyha tudsz. / Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt. / Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld / S mi apró-cseprő volt: felszívatik. / S egyetlen hang donog: hogy este van. / S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott, / Mert jó valék.”

Tovább a balkon.art cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-20 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.