VideóA Fefe Szabó csatorna videója Keresés a honlapon: |
Jelenbe ágyazott emlékfoszlányok – Interjú Bagi Attilával (Molnár Judit Lilla)
Bagi Attila 2015-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Bukta Imre és Kiss Péter osztályában. Munkái a figuralitás és az absztrakció határán mozognak, egyszerre jellemzi őket a koncepciózus festészeti kísérletezés és a néma narrativitás. Festményei mintha egy-egy el nem mondott történet kiragadott pillanatait örökítenék meg, ezzel fiktív nosztalgiát keltve a nézőben. Legközelebb június végén az ENA Viewing Space-ben nyílik kiállítása. Molnár Judit Lilla: Gyermekkorban a kreatív alkotásnak fontos szerepe van a fejlődésben. Az idő előrehaladtával azonban ez a tevékenység többségében háttérbe szorul, jó esetben később hobbik formájában visszatér, a professzionális alkotóknál pedig ez az önfejlesztő funkció művészeti célú kifejezési igénnyé alakul. Lehetséges azonban, hogy már ebben a gyermekkori alkotóvágyban is felfedezhetőek olyan struktúrák, amelyek a későbbi művészeti tevékenységben is megjelennek valamilyen módon. Találsz a mai alkotói mentalitásodban olyan elemeket, amelyek nyomai már a gyermekkori kreatív tevékenységedben is felismerhetőek voltak? Hogyan alkottál gyermekként? Bagi Attila: Gyermekként a rajzoláshoz, a vonalképzéshez kötődtem leginkább. Amellett, hogy imádtam indigóval másolni, nagyon sokat rajzoltam fejjel lefelé, amit azóta is szívesen emleget a családom. Általános iskola elején pedig olyannyira csak a rajzolás része foglalkoztatott a képalkotásnak, hogy rendszeresen az osztálytársaim színezték ki a képeimet, mivel én nem voltam hajlandó. Így fordulhatott elő az, hogy az egyik alkalommal egy olyan rajzomat küldték pályázatra, amelyet gyakorlatilag valaki más fejezett be. A legviccesebb eset azonban még óvodában történt, amikor a családunk lerajzolását kaptuk feladatul. Én ezt úgy oldottam meg, hogy a lapon szétszórva meztelenül ábrázoltam a család női és férfi tagjait, ráadásul a férfiaknak változó számú nemi szervet adva. A nagybátyám ekkoriban elég komolyan edzett, így könnyen lehet, hogy ő emiatt kapott hármat is. Aztán persze szegény anyukámnak kellett magyarázkodnia az esett miatt, ami bár akkor nagyon kínos volt számára, de később mégis ez maradt az egyik legviccesebb sztorija. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Megjelent: 2023-06-13 06:00:00
|
