VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Szeifert Natália: Sokszor el kellett gondolkodnom azon, milyen sokféle is lehet egy emberi élet vége (D. Magyari Imre)
Az 1979-ben született Szeifert Natália első regénye, a Láz 2012-ben jelent meg. Azóta, de legkésőbb második könyve, a Kalligramnál 2017-ben napvilágot látott, Az altató szerektől kezdve a kortárs magyar próza élvonalába tartozik. Az Örökpanoráma – a 2019-es Mi van veletek, semmi? után – a negyedik regénye. Egy nem létező, Szegély nevű faluban játszódik, megmutatva lakóinak elmúlt évszázadát, sőt, az apokaliptikus közeljövőt, amiben három központi figurája genetikai kísérletekbe fog azt kutatva, meghosszabbítható-e az élet, netán kiiktatható-e a halál. Lehet-e örökpanorámánk a világra? Tudja, hogy Nagy Lajos, a Kiskunhalom, a Budapest nagykávéház írója, roppantul irigyelte volna a nevéért? Miért is? Galsai Pongrác örökítette meg – kiváló Nagy Lajos-portréja A besurranó szerkesztő című 1976-os kötetében olvasható –, hogy első találkozásukkor a bemutatkozása után a házigazda elismételtette vele a nevét: „Jó név” – mondta neki. „Majdnem olyan jó, mint a Rabinovszky Máriusz. Meg lehet jegyezni. Bezzeg az én nevem! Legalább százötven Nagy Lajos fordul elő csak a telefonkönyvben. Hát még Budapesten, az országban!” Az öné is remek név, dobogós, mint az Orvos-Tóth Noémi vagy az Abafáy-Deák Csillag. Leginkább Jókainál tudom elképzelni: „– A fiatal Esterházy egész kedves fiú, csak ne akarna folyvást írni! – fordult Plankenhorst Alfonsine Szeifert Natália bárónőhöz, aki felháborodottan utasítá vissza ezen megítélést…” Lehet grófnő is!
Megjelent: 2023-05-04 14:00:00
|
