Keresés a honlapon:

„Minden mosoly egy utolsó vacsora” Recenzió Halmosi Sándor Katharok című kötetéről (Rozsalyi Anna)

 

Az érintés hiánya a legnagyobb hiány. A segítő kezek, amelyeket nem nyújtanak ki, a test, ami körbeöleli a lelket, de nem érintheti. Halmosi Sándor kötete a dualista vallásfilozófia nagy problémáját ábrázolja, a test és a lélek különös távolságát és egyszersmint közelségét. Ez a szembenállás már a címből is sejthető, a szerző tudatosan emeli be a 12. századi Dél-Franciaországban megjelenő vallási mozgalmat gondolatmenetébe. A katharok neve az ősi görög katharos szóból ered, melynek jelentése tiszta, tökéletes. Ez az irányzat a világtól való elszakadás, az anyagi én (test) megtagadásában, az egyszerű, erényes életben látta a hit útját.

A verseskötet négy nagyobb ciklusra tagolható, amelyeket összekötnek az irodalmi allúziók, a bibliai motívumok, illetve az egyszerű, szikár elbeszélői technika. Ez a minimalista, ugyanakkor szakrális stílus már a kötet borítóján is megjelenik, a kék-fekete tollvonások hullámok és halak képét idézik fel. A hal pedig nagyon erős őskeresztény szimbólum még az üldözések idejéből, a keresés és az összetartozás jelképe, ismerete egy  szakrális közösséghez való tartozás jelölője.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-30 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.