„Soha nem az idővel spóroltam" Benkő Imre 80 – Hat évtizede a fotográfiában (Wittmer-Besze Erika)
Fotó: Nyirő Simon / MMA
Tóbi fogad a kapuban, aki új családtag Benkőéknél. Egyet van ideje vakkantani, mert Imre és felesége, Julika már érkeznek is – a kapun belül már barátként üdvözöl a kiskutya fotós kollégám oldalán. A dokumentarista fotográfia egyik élő legendájának házába érkezünk, s ahogy ő fogalmaz, tárgyai, emlékei között idézzük fel azt a hatvan évet, ami azóta eltelt, hogy először nyomta meg az exponáló gombot.
– A határvölgyi lakótelepen töltötte gyerekkora nagy részét. Mit hozott magával otthonról?
– 1943-ban Kispesten születtem. A háború után vegyész édesapám, a bakonyi bauxitbánya vállalatnál laboratóriumot hozott létre. Devecserben laktunk, majd elkészült az Agár-tető alján, az erdőben a lakótelep. Különleges hely volt: egy világtól elzárt erdőnek tűnt, még ha volt is széle. Édesanyám tizenhárom éves koromban hunyt el, így elég keményen kezdődött számomra a határvölgyi élet. Édesapám dolgozott, sok feladat rám maradt, de ennek ellenére nagyon vidám gyermekkorom volt. Gyalog jártam be a három kilométerre található Szőcre iskolába. Ajkán érettségiztem, akkor már kerékpárral közlekedtem – télen-nyáron, a hóviharban is. Ha korán keltem, akkor láttam, hogy sok „mikulás bácsi" megy a bányába, bauxittól vöröslő ruhában.
Tovább az mma.hu cikkére >>>
Megjelent: 2023-04-25 06:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
