VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
KONSTELLÁCIÓK HATÁRÁN Kiki Kogelnik: Now is the Time – retrospektív kiállítás a Bank Austria Kunstforumban (Martincsák Kata)
Kiki Kogelnik alakja a Kunstforum termeiben megelevenedik: velünk egyszerre lép, mozdul, hajol és esik, árnyékot vet. Ami nem is csoda, hiszen vinilfóliából kivágott sziluettje hol levetett bőrként, hol ruhaként lóg az állványokról. A test Kogelnik értelmezésében mindenekelőtt kivágható, formálható, hajlítható, viselhető, kerámiából és üvegből is kiönthető, képlékeny anyag, amely minduntalan hozzáidomul korunkhoz. A test (kogelniki) posztmodern alakját nehezen lehetne egy médiumra korlátozni. Kiki Kogelnik, bár az egyik legfontosabb osztrák festő, szobrász és performanszművész volt, halálát követően egy, a Belvederében 1998-ban megrendezett retrospektív kiállítást leszámítva nem láthattunk széles körű, az életművét méltóképpen egybefoglaló tárlatot. Ennek hiányát igyekszik pótolni a Lisa Ortner-Kreil kurátori munkájának köszönhetően átfogó és reflektív tárlat, amely egyaránt emel be műveket a bécsi és new yorki székhelyű Kiki Kogelnik Alapítvány gyűjteményéből. Az üvegből kiöntött ördögmaszk kisplasztika vagy azok az önarcképek és identitáskeresésre reflektáló rajzok, amelyekben kollázst is alkalmaz, már a kiállítás első szakaszában betekintést engednek Kogelnik diverz, sokrétű munkásságába. Emellett felfedik előttünk azt a két témát, amelyek az életmű egészét végigkísérik: a halált és a szexualitást. Az egyik központi alkotás a Desire (1979). A sápadt női alakról nem tudjuk eldönteni, hogy zöld kabátja valóban csatlakozik egy csípőhöz, hogy egy próbababát vagy egy élő személyt látunk, hiszen tárgyiasítva jeleníti meg a figurát, ami későbbi műveire is jellemző lesz. Az anatómiát nem követő, szinte szürreális, álomba illő alakok repetitívek, mintha csak Kiki Kogelnik hasonmását látnánk végtelenített verziókban. Sokan közülük tényleges önarcképek, az egyik legkiemelkedőbb az az önportré, amelyet az alkotó ötvenkilenc éves korában készített. A nézői tekintetekkel való játék, a közönség elvárásainak meghiúsítása, az anatómia figyelmen kívül hagyása, a maszkok – ezek mind az önmaga, mind a társadalmi szelf megismerésének és leleplezésének eszközei, amelyek az identitáscserére is alkalmasak. Kogelnik amellett, hogy különböző női szerepekbe bújik, magára ölti az ördög, dandy, a sétáló flaneur figurájának a szerepét; a sok változó identitás közül csak egy valami marad változatlan: a test körvonala.
Megjelent: 2023-03-24 06:00:00
|
