Keresés a honlapon:

Megnyitóbeszéd – Csatlós Asztrid: Nocturnal predators (Aknai Katalin)

 
Fotó: Bang Norbert

Nem volt olyan régen, hogy Csatlós Asztrid végzett Pécsen, a Művészeti karon, festő szakon. A képzési időt vagy az iskolát talán tekinthetjük egynemű közegnek, és ha nem is mindig követhető szabályokkal, de távolabbról óvó állandósággal. Jóllehet túlzó a megfogalmazás, de a tanulóévek angolparki sétái (még akkor is, ha ez a szomszédos Balokány- ligetet és a mögötte elterülő kissé szlamos erdősávot jelenti) és a diploma után visszatért Szegedre. És kézzelfoghatóvá is tett egy lehetséges helyzetet: mi történik a művészhallgatóval, ha végez? Ezzel azt a kérdést élesítette ki, amivel ritkán foglalkozunk, a statisztika, számok, grafikonok pedig nem mondanak sok kézzelfoghatót egy fiatal művész sorsfordulóiról. Mindezt csak azért hozom fel, mert Asztrid is utal rá, Pécs után hazatért Szegedre, a boldogulás és a munka régi-új helyszínére, ami első nagyobb kiállítását, az itt látható Nocturnal predators című installációt ihlette. A cím szándékolt angolsága így egy kissé úgy hangzik, mintha filmet nézni indulnánk, vagy legalábbis, kisvártatva egy jól kistafírozott media-lab-ben kószálnánk 3D-ben nyomtatott tárgyak között – a humor több szinten is működik ezen a kiállításon.  A realitás talaján létrehozott fikció pedig mindig nehéz mutatvány.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-08 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.