Keresés a honlapon:

Bolondok nélkül mit sem ér – Ménes Attila: Amerre járok védtelen (Balogh Ernő)

 

Ismerjük jól a nagyvárosok tipikus figuráját, aki köztünk bolyong árnyékként, a peremvidékek, gazos MÁV-telepek állandó lakója, és akiről úgy véljük, már nem érdemes a figyelmünkre. Mert lecsúszott, bolond, hajléktalan – se múltja, se jövője. Csak kusza emlékei és furcsa észjárása. Ménes Attila új regényének ő a főszereplője.

„Ögrömböz, baluna”. Finya, kárpász”, közli rezignáltan hősünk, s e kritikus helyzetekben használt halandzsanyelv igencsak pregnánsan tanúskodik az elszánt rejtőzködésről, a végletes – ilyen groteszk gesztusokban megnyilvánuló – elzárkózásról a mindennapok macerás valóságától. A regény ugyanis hol megrendítő, hol elidegenítően morbid, hol pedig valamiféle fekete humorral megjelenített leépüléstörténetet tár elénk. Méghozzá úgy, hogy itt fizikailag és mentálisan egyaránt maga az elbeszélő hanyatlik egyre mélyebbre, a narráció szüntelenül a még és a már adottságait szembesíti. „Még értő koromban” – a főhős minduntalan visszatérő fordulata ez, mely pontosan jelzi: folyamatosan szűkül azoknak a köre, akikkel valamilyen szinten képes kommunikálni.

Tovább a konyvterasz.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-01-18 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.