VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
Bödecs László: Tanulhatunk a teknősöktől – interjú (Matuz Bence – Modor Bálint) Bödecs László - Fotó: Gerőcs Péter Az a bénító érzés van inkább megfogalmazva ezekben a versekben, hogy miért nem tudunk többet tenni, miért nem vagyunk képesek változtatni valamit, ezzel kell valahogy megbékélni. Valamiképpen ilyen a természete ezeknek a találkozásoknak, hogy nagyon keveset tudunk tenni és szinte sohasem eleget. – Bödecs Lászlót új, Kánaánhoz közelebb című verseskötetéről kérdeztük. Matuz Bence: Először egy általános kérdést tennénk föl: van-e ars poeticád, mi az elképzelésed a költészetről? Általánosságban nagyon messziről indulva tudnám csak kifejteni, hogy mi a költészet relevanciája. Én a költészetet beszédformának élem meg. Tulajdonképpen arról van szó, hogy kimondjam azt, ami van, tehát próbálom a szemlélődésen keresztül a világot befogadni, ezt egy személyes szűrőn átszűrni és poétikus formában talán közelíteni annak kimondásához, amiről nehéz beszélni, vagy esztétizálás formájában mondható csak ki igazán. A függetlenség ebben a kötetben úgy jelenik meg, mint hatalomvizsgálat és elkülönülés az ideológiáktól. Személyes és szociális kontextusban is végigfut rajta az ezektől való függetlenedés, mivel az egyéni gondolkodás megjelenítése fontos számomra; hogy ne az ideológia határozza meg azt, amiről beszélhetünk. Poétikailag fontos számomra, hogy ne a kordivat legyen elsődleges a költészetemben, a beszédmódom ne soroljon valamilyen irányzatba vagy divatos megszólalási formák közé. A szabad beszédnek próbálok teret alakítani magamban. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Megjelent: 2022-12-23 14:00:00
![]() |