Keresés a honlapon:

A Mecseki láthatatlanok (Fábián László)

Rajzanimációs jelenet a Láthatatlanok című filmből  Fotók: A Láthatatlanok Produkció

Egyre kevesebben vagyunk, akik átéltük, s már képesek voltunk fölmérni 1956 jelentőségét, nevezetesen, hogy egy kis ország meg tudta rázkódtatni – szovjetunióstól – az egész kommunista blokkot. A világ haladó egyharmadát, ahogy az öntelt szlogen hangzott. 

Ha a háború befejezésétől számítjuk a kommunista diktatúrát (aligha túlzás, hiszen nyilvánvaló volt, Európa melyik oldalára kerültünk), akkor egyetlen évtized alatt szertefoszlott minden nemzeti, társadalmi, politikai illúziónk haladásról, egyenlőségről, szabadságról, demokráciáról. A nemzet majdhogynem egységes gyűlölettel fordult szembe a zsarnoksággal, lázadt föl függetlensége elárulói és megrablói ellen. Tiltakozott, majd fegyvert fogott „az épülő kommunizmus nagy országának” imperialista hadseregével szemben. Reménykedve a reménytelenben. Reménykedve a mindenkor cserbenhagyó Nyugatban, a klasszikus demokráciák értékrendjében. Ismét megtapasztalhattuk: egyedül vagyunk; a túlerő vereségre ítélte szabadságmozgalmunkat.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-11-25 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.