Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Egy diktatúra nyomorékjai – Kritika A kastély című előadásról (Lénárt Gábor)


Bach Kata, ifj. Vidnyánszky Attila és Kovács Patrícia A kastély című előadásban (fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Kafka megírta a 20. század életérzését. Látlelete még ma is érvényes. Bodó Viktor rendezésében alámerülünk ebbe a világba: szorongani benne, röhögni rajta, ha másként nem megy – és mindez attól jó, hogy a játék végén kétséges a felébredés.

Üzemzavarra emlékeztetően, pulzálva hunynak ki a Vígszínház nézőtéri fényei. Nyikorogva vonakodik felfelé a vasfüggöny. Lassan feltárul Kafka befejezetlenül maradt regényének ködös helyszíne, amely – mint egy középkori várdomb– a magasban feltételez egy kastélyt. A mű főszereplője, K., végig azon ügyködik, hogy bebocsátást nyerjen oda, ahonnan vélhetően az összes szereplő sorsát figyelik és befolyásolják. Erre azonban nem kerül sor, mert a kibogozhatatlan szabályok szerint működő kastélyba nem lehet bejutni, illetve K.-nak nem, sőt végeredményben az is kérdés, létezik-e a kastély valójában. A művet az élet egyéni útvesztőiben folytatott harcként vagy az embereken uralkodó bürokrácia elleni küzdelemként is értelmezik, míg mások teológiai megközelítésként az üdvözülés utáni vágyat látják benne. Elkerülendő a kizárólagosságot, talán épp a regény befejezetlensége nyit mindig további teret az újabb és újabb egyéni olvasatok felé.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

  
  

Megjelent: 2022-11-09 06:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.