Keresés a honlapon:

Lakat alatt – Halmai Róbert Nagyapám című regényéről (Navarrai Mészáros Márton)

 

Jobbára mindannyian érdeklődünk családunk története, őseink élete iránt. Valamennyi nemzet irodalma bővelkedik a családregényekben, azon belül is a kifejezetten az apa, az anya, ritkábban a nagyszülők sorsát körüljáró alkotásokban. Noha a magyar irodalomban viszonylag elenyészőek a nagyszülő-, netalán a kimondottan nagyaparegények, Halmai Róbert a Nagyapám című regényével akár változtathat a tendencián.

A cím alatt az alcím egyértelművé teszi: családtörténettel van dolgunk. A kerettörténet, amely a törzsszöveghez viszonyítva némi tipográfiai eltérést mutat, úgy szól, hogy a szerző keze ügyébe akadt egy régi fénykép, amelyen négy alak mosolyog a kamerába. Ott, a fotón lenne a helye neki, a narrátornak is, de valamilyen okból kifolyólag mégsem szerepel rajta. Ennél sokkalta fajsúlyosabb probléma, hogy nem emlékszik – sem a felvétel készítésének körülményeire, sem a kirándulásra, sem a nagyapjára. Ez a (kis)regény (már amennyiben vonakodva regénynek tekinthetjük ezeket a rövid szövegeket) kiindulópontja, amelyet így vázol fel: „Semmire nem emlékszem abból a nyaralásból. Nem emlékszem a nagyapámra sem.” Majd megemlíti: „Mindenkinek két nagyapja van. Nekem egy se volt.” (A kiemelések itt és a továbbiakban tőlem származnak – N. M. M.) Erre a felismerésre épül a regény, amely már a legelején láttatja, hogy alapvetően az emlékápolás vagy emlék-nem-ápolás, illetve a másik megismerhetőségének témakörét kívánja körbejárni.

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-08-23 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.