Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Újrafestett rácsaink – Futam Balázs F. Attila verseskötetéhez (Tóth László)

 

Balázs F. Attilát egy vele készült interjú címe „magányos költőnek” nevezte. De lehet-e magányos az a költő, akinek – olvasva a beszélgetést és nézve az életrajzát – egymás után jelennek meg a kötetei, köztük számos idegen nyelven is (ha jól számolom, csaknem negyedszáz nyelvre fordították eddig), aki verseivel fáradhatatlanul járja a világot, több nemzetközi írószervezet tagja, és nem egy nemzetközi elismerés kitüntetettje? Bár az interjúcím abban az értelemben feltétlenül igaz rá, hogy végül is minden költő magányos az üres papír (képernyő) – s, Grendel Lajossal mondva, a Semmi színe – előtt. Igaz, más miatt is helyénvaló ez állítás. Hiszen jóllehet három országnak is honosa (romániai/erdélyi indulással, élet- és pályakezdéssel, majd több mint negyedszázados szlovákiai/felföldi kitérő után néhány éve Magyarországon telepedett le), és három közösség is magáénak vallhatja (vallhatná) a munkásságát (de hol vannak már a közösségek?) – lényegében magányosan, egyetlen csoportosuláshoz, csapathoz sem tartozva járja maga kijelölte költői útját már lassan négy és fél évtizede. (Amennyiben indulását a fiatal erdélyi költők 1978-as Kimaradt szó című antológiájától számítjuk, noha első versét még tizenöt éves korában, 1969-ben publikálta.) 

Tovább a szmit.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2022-06-30 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.