Keresés a honlapon:

Kéz a kézben egy vapitivel | Mentorprogram – Boris Vian: Piros fű – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat (Kedves Kriszta)

 
Fotó: Bereczky Sándor

Nem tudok és nem is akarok elvonatkoztatni attól az élethelyzettől, amelyben ezzel az előadással találkoztam. A Boris Vian regényéből készült adaptáció igencsak szíven talált, hangulata beleillett az elkeseredett boldogsághajhászásba, amelyben éreztem magam.

Először vagyok a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A kisterem előterében várakozó nézők zajgását egy kutyafejű alak megjelenése töri meg. A méretes, bábszerű kutyafej, az öltönyös emberi testen azonnal felkelteti a figyelmet. Invitálására a kicsiny folyosón át nemsokára megérkezünk az előadás mesebeli terébe. Az előadótér közepén ülve körbe vesz minket a színes díszlet. Olyan, mintha a díszlettervező mindent kézzel rajzolt volna a színpadra: az asztalok, a székek, a rádió, a talpunk alatt lévő piros fű, a körülöttünk lévő város, a boltok. Ha figyelmesek vagyunk, a színészek ruházatán is észrevehetjük az apró, fekete, filcvonalszerű csíkokat, amelyek mesebeli lényekké alakítják a karaktereket játszó színészeket is. Első pillanattól az animációk világát idézi a tér. Érdekes volt a szemnek az egyszerű, de roppant ötletes látványvilág. Az előadás pedig körülöttünk zajlik: előttünk, mögöttünk, a jobb és bal oldalt is megtöltötte a játék.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-06-10 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.