VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
"Törekszem arra, hogy a zeném többrétegű legyen – A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Horváth Bálint válaszol (Weber Kristóf)
Horváth Bálint zeneszerzőt is a pandémia első hullámában fedeztem fel, noha a nevét rendszeresen olvastam azelőtt is a koncertmeghívókon, műsorlapokon. Elsősorban vokalista szerző, érzékenyen reagál a kortárs költészetre. Amikor olvastam a Jelenkorban futó, Szatmári Áron által szerkesztett párhuzamos körkérdésben az ő válaszait, már tudtam, hogy őt én is kérdezni fogom itt. Később a doktori értekezését is elolvastam a kolindákról, és igen figyelemreméltónak találtam. PRAE.HU: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád? Az utóbbi fél évszázad magyar zeneszerzői – a generációm tagjait is beleértve – már nem igazán láttak eleven, időszerű problémát a népzenei anyagok alkalmazásában. Ennek nyilván megvannak a maga zenei és ideológiai okai is. Bartók, Kodály nemzedéke – és főként epigonjaik – után joggal tűnhetett úgy, hogy a népzene feldolgozásának lehetőségei kimerültek. A hatvanas-hetvenes években kibontakozó zeneszerző-generáció tagjai már merőben más – többé vagy kevésbé „progresszív” – utakat jártak. Szőllősy, Durkó, Jeney visszaemlékezései is tanúsítják: tartottak attól, hogy munkásságukon rajta marad a folklorizmus, a „bartókiság” bélyege. Másrészt a huszadik-huszonegyedik század során a legkülönbözőbb politikai erők igyekeztek felhasználni a népzenét saját céljaikra (annak ellenére, hogy a népművészet lényege szerint teljesen „ideológiamentes”, amint azt Bartók tanulmányaiból is tudjuk). A magyar népzenei anyagok alkalmazását máig sok esetben körüllengi valamilyen riadt tartózkodás a zeneszerzők részéről.
Megjelent: 2022-04-25 14:00:00
|
