Keresés a honlapon:

Az írás ereje – Beszélgetés Száraz Miklós Györggyel (Bene Zoltán)

 
Száraz Miklós György (Fotó: Halász Gábor)

Száraz Miklós György 1958-ban született Budapesten, többek között József Attila- és Babérkoszorú-díjas, Térey-ösztöndíjas író, nem mellesleg a Székely Bicskarend „lovagja”. 1984-ben végzett az ELTE történelem és levéltár szakán, dolgozott a KSH-nál, majd üzemi lapok újságírójaként. 1989-től 1991-ig a Juhász Ferenc szerkesztette Új Írás rovatvezetője volt, később több könyvkiadó irodalmi vezetőjeként tevékenykedett. Évtizedek óta szabad foglalkozású író, emellett hosszabb-rövidebb ideig számos lap és nem egy kiadó munkatársa. − Irodalomról, írásról, családról, nemzetről, otthonról, otthonosságról és sok minden egyébről beszélgettünk.

− Senki sem szólít Mikinek, tudtommal mindenkinek Gyuri vagy. Csak hát a Száraz György név már foglalt a magyar irodalomban. Méghozzá édesapád révén. Már csak ezért, a középső neved miatt is megkerülhetetlen a kérdés, ezért nem is kerülöm meg: mennyiben teher és mennyiben áldás egy Kossuth-díjas író fiaként felnőni, majd elindulni az írói pályán?

− Tényleg Gyuri vagyok „civilben”. Száraz Györgynek hívták apámat, az apai nagyapámat, sőt a dédapámat is. És mivel apám Kossuth-díjas író volt, a maga idején ismert ember, kellett valami megkülönböztetés. Hogy az ő írósága teher vagy áldás? Mindkettő. Vagy egyik sem. Sosem tudtam erre az egyedül igaz választ. Volt, aki leköpött apám miatt, volt, aki nem magam miatt szeretett, hanem miatta. Bonyolult kérdés, de nagyon rég volt, és ráadásul, azt hiszem, igazából sosem foglalkoztatott. Ma pedig? … 

Tovább az irodalomijelen.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-02-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.