Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


„A vers lehetőség a tisztánlátásra” – Beszélgetés Oláh András költővel (Fehér Imola)

Mikor érezted először, hogy nem csak olvasni és értelmezni szeretnéd az irodalmi műveket, hanem aktív mozgatórugójává válnál a kortárs irodalomnak?

– Az, hogy grafomán alkat vagyok, nagyon hamar kiderült. 12 éves voltam, amikor megírtam az első regényem. Persze ez még semmi irodalmi értékkel nem bírt. Az akkori olvasmányélményeim – a történelmi kalandregények – inspiráltak arra, hogy írjak én is valami hasonlót… Aztán úgy hozta az élet, hogy első éves gimnazistaként szerepet kaptam egy irodalmi műsorban, ahol egyebek mellett egy szerelmes verset (Tóth Árpád A vén ligetben című fiatalkori alkotását) is el kellett mondanom. Engem ez a szöveg és ez a hangulat – talán mert épp hasonló érzésvilágban éltem – annyira megragadott, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Az első verspróbálkozásaimat ekkor kezdtem papírra vetni. Ezek persze csak amolyan szerelmes csasztuskák voltak, nem igazi versek. Ezzel pedig akkor szembesültem, amikor a nyári szünetben kezembe vettem József Attila kötetét. Egy hozzám hasonló korú 18 éves kamasz írta ezeket. Amikor a Tanítások ciklus darabjait elolvastam, rádöbbentem, hogy amiket én firkálgatok, azoknak semmi közük a költészethez. Abbahagytam. De a grafománia egy idő után ismét kibukott belőlem.

Tovább a helikon.ro cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.