Videó




Keresés a honlapon:


Nem lehet elszökni onnan, ahol senki sem tartóztat – Gothár Péter: Hét kis véletlen (Gyenge Zsolt)

Tökéletes szerva tárgya a pirítós, mesei asszociációláncba keveredik egy lehetetlen szerelem – megbízhatatlanul rakoncátlan szavak és képek világában vergődnek e kései posztmodern film őgyelgői. GYENGE ZSOLT ELEMZÉSE.

Én hiszek a végzetben” – jelenti ki Hevesi, az Ajándék ez a nap egyik főszereplője 1979-ben, majd a következő negyven évben Gothár Péter egy egész (filmes) életművön keresztül a történelmi-társadalmi körülmények általi elrendeltség és a sorsszerűség – bármit jelentsen ez – fojtogatóan abszurd mivoltáról beszélt. 

Majd ezután készít egy tizedik játékfilmet, aminek a címe – nyilván önironikus fricskaként is – Hét kis véletlen: de hogy pontosan hány véletlen dobálja a szereplőket, nem is tudom, én valahol kilencnél hagytam abba a számolást. Szereplői korábban is inkább elszenvedői, mint irányítói voltak sorsuknak, de az legalább az egymással mélyen összefüggő valós (történelem) és művészeti (abszurd) kontextusokból fakadt. 2020-ban a szereplők hasonlóan tehetetlenül sodródnak, de életüket már nem lehet sorsnak nevezni, pusztán banális véletlenek kiszámíthatatlan sorozatának, esetleges összeütközéseknek, váratlan, kifutás nélküli kisüléseknek.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.