Videó




Keresés a honlapon:


A Mészöly-értelmezés (kortárs) alternatívái – Szolláth Dávid: Mészöly Miklós (Rábai Dóra)

A Mészöly-életmű irodalomtörténeti jelentőségének, befogadás-, hatás-, illetve kultusztörténeti beágyazottságának a ’80-as, ’90-es évek kanonizáló recepciótörténetében kvázi-megszilárdult narratívája Mészöly Miklóst a „prózafordulat” Ottlik melletti „atyjaként”, a „Péterek” nemzedékének egyfajta „apafigurájaként”, prózapoétikáját a modernista humanizmus és a posztmodern „határán” helyezte el. E folyamatnak olyan kanonizáló igénnyel fellépő tanulmányok lettek emblematikus mozzanatai, mint Balassa Péter a Filmet a redukcionalista-nominalista „új próza” fő műveként meghatározó 1985-ös tanulmánya, vagy Kulcsár Szabó Ernő az Alakulásokat a magyar próza posztmodern fordulatához kötő, 1994-ben megjelent irodalomtörténeti munkája. [1] A kialakult irodalomtörténeti elbeszéléseknek, amelyek Mészöly alakjának sajátos rögzülését biztosították Esterházy „előtt”, ahogyan Szolláth Dávid találóan megjegyzi, leginkább a bibliai Mózes története lehetne az architextusa: elvezeti a népet Kánaánhoz, de ő maga nem léphet be oda.

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.