Videó

A Napút videója




Keresés a honlapon:


A kilátástalanság krónikása – kritika Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj című kötetéről (Hlavacska András)

A szabadság elvesztéséről, a kitörés lehetetlenségéről szóló tragikus családtörténetében Kiss Tibor Noé pontos képet fest a peremvidékre szorultak mindennapjairól. Szereplői roncsoló időtlenségbe ragadtak, a legmegrázóbb mégis az, ahogyan a szöveg sajátos poétikájával is kihangsúlyozza ezt.

Fizikailag és/vagy lelkileg nyomorúságos környezetbe zárt közösség mindennapjait bemutató történetekből a magyar prózában nincs hiány. A perifériára szorultak, az elhagyatottak léthelyzetét tematizáló regényekben, novellafüzérekben általában kétféle forgatókönyv érvényesül. Az első esetben a csoportból és a helyről nincsen mód kitörni, a szabadulásért tett erőfeszítések vagy eleve kudarcra vannak ítélve, vagy tragédiával végződnek (ide sorolható Tar Sándor több elbeszélése, Kálmán Gábor Nova című kisregénye vagy éppen Kiss Tibor Noé 2014-es írása, az Aludnod kellene). A második esetben lehetőség nyílik a szabadulásra – gyakran az elbeszélő az, akinek ez sikerül, így már némi távolságtartással számolhat be emlékeiről (pl. Bodor Ádám Sinistra körzet, Borbély Szilárd NincstelenekHáy János Napra jutni). Kiss Tibor Noé új regénye, a Beláthatatlan táj az utóbbi írásokhoz áll közelebb.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.