Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Triceps: ATARAXIA A magyar performansz története 1966–2018 (8): Szerbiai magyar performansz: Kugla (1987), Aphasia Teátrum (1988–91)

Nem. Nem tört el. Egyszer sem tört el a kezem. Se a lábam. Se semmim. A fejem sem tört be egyszer sem. Nem. Ütés nyoma. Igen, ütés, nem törés. Ütés.„ (Tolnai Ottó, 1987)

ARBEIT MACHT FREI!

Szerbiai magyar performansz (19691992) / 2

Az 1854 óta működő Szabadkai Népszínház igazgatója 1985–95 között Ljubiša Ristiċ (1947-) avantgárd szerb rendező, a jugoszláv kísérleti színház „fenegyereke” volt. Azonnal „kulturális bummot” okozott: összevonta a magyar és szerb-horvát társulatot. Internacionális, többnyelvű előadások sorozatát hozta létre, szerb-horvát-szlovén-bosnyák-magyar vendégrendezőkkel és színészekkel. Klasszikus szerzők drámáit dolgozták fel: Madách Imre (1985), Shakespeare (1986), Moliére (1987), Danilo Kiš (1991), valamint a YU-Fest (1989, 1992–94) társadalmi-politikai-művészeti „memorandumokat”. Különleges, „eredeti helyszíneken” dolgoztak: Titus Andronicus a Palicsi-tó partján, az erdőben, amit egy vidámparkból vásárolt, motormutatványokra való, katlanszerű „halálfal” tetejéről lehetett nézni. Othello a tóban, ahol a nézők a felszínen lebegő tutajokon ültek: vízi koreodráma (mozdulatkórus), szuper sight-specific show. Hangos, látványos, „vásári” világszínház. A kortárs tánc, balett és keleti színház mellett alkalmazták az akcionizmus és happening technikáit is. 

Tovább a prae.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.