Keresés a honlapon:

Csillag, szalma, coca-cola (Balázs Kata)

Pinczehelyi Sándor 80-as években készült tárgyegyüttesei feltárják az életmű belső összefüggéseit, továbbá az évtized magyar művészetét és politikatörténetét is új megvilágításba helyezik.

Pinczehelyi Sándor 1988-ban Bukta Imrével és Samu Gézával állított ki a Velencei Biennálé magyar pavilonjában. Néray Katalin, a Műcsarnok akkori igazgatójának és a Biennálé nemzeti biztosának kurátori koncepciója szerint Pinczehelyi a „városi folklórt” képviselte a kiállítók hármasában. Pinczehelyi művei a késő szocializmus magyar (és elsősorban vidéki) valóságára reflektáló, sajátosan hazai művészet megragadásának egyik lehetséges irányát demonstrálták a nemzetközi közönség számára, Samu archaikus motívumokból, népművészetből kiinduló alkotásai és Bukta Imre az eltűnő paraszti világot megragadó, ironikus hangvételű művei mellett. A humorral teli, önreflexív hangvételen túl az installációs jelleg is meghatározta a pavilon képét, a 80-as éveket megjelenítő festészet mellett a téralakítással foglalkozó műfajok folyamatos, egyenrangú jelenlétét is egyértelművé téve.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-11-12 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.