Keresés a honlapon:

Összhangzat – Vérvörös, törtfehér, méregzöld, Pintér Béla és Társulata (Tompa Andrea)

Ezt a két politikai dimenziót – a jelen szatíráját és a cigányuralom vízióját – mozgatja az előadás nem csak nagyon humorosan és ötletesen, de gondolatilag is gazdagon. A kettő ugyanis egyetlen koherens színpadi világot teremt, nem válik nagyon szét, és a Pintérre jellemző túlazonosulás, felnagyítás és direkt utalásrendszer eszközeivel dolgozik.

Hogy a „vad döghalálért”, a városban dúló járványért, amely a népet sújtja, a hatalom a felelős, azt már bő két évezrede megírta a tragédiaíró. A 2400 éves Oidipusz király egy olyan alaphelyzetből indul ki, ami most döbbenetesen ismerős: döghalál pusztít, a vezető pedig felelős a történésért. A tragédiaíró úgy látta a maga történelmi korában, hogy a népet sújtó büntetés és a hatalom erkölcsi tisztasága összefügg, tehát a király a járvány oka, ezért a hősnek szembe kell néznie önmagával, meg kell ismernie saját történetét, vagyis bűneit. Ebből sokféle értelmezés bontható ki – a sorstragédiától az önismereti nyomozáson át a bűn és bűnhődés kérdéséig és a freudi incesztus-vágy elméletéig. Sőt Oidipusz lehet a jó vezető, a jó uralkodó mintapéldája is, hiszen nagyformátumú hős, aki semmiféle bűnt nem követ el tudatosan, jó demokrataként minden tisztázást a nyilvánosság előtt vállal és bonyolít, és – miután megismerte sorsát – végül eljut a végső felelősségvállalásig is. Fő bűne a gyilkosság, szülei megölése és az ebből a tudatlanságból következő incesztus: Oidipusz saját anyjának lesz férje, és négy gyermekük születik.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-10-18 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.