Reálos szemmel – Csengődi Péter: Lélek, kemikáliák, test
Lélek, kemikáliák, test
Számomra mindig is két teljesen különálló sík volt a testi és a lelki. Sokat hallottam már, hogy a stressz és a rossz gondolatok megbetegítenek, de nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges. Polyánki Balázs A stressz ára c. könyvét karácsonyi ajándékként kaptam egy kedves ismerősömtől, és sok mindent feltárt előttem.
Egyszer úgy beszéltek velem az emberek, mintha a test és a lélek két teljesen különböző tartomány lenne, amik között egy nagyon vastag határvonal húzódik; másszor meg azt ecsetelték, hogy a lélek mekkora hatással van a testre (onnantól kezdve, hogy puszta akarattal le tudjuk lassítani a szívverésünket, odáig, hogy negatív és pozitív gondolatokkal hogyan tudjuk a testünket megbetegíteni vagy meggyógyítani). Az Agykontroll tanfolyam már egy kicsit mélyebben elemezte ezt a dolgot, igyekezte ezt a két "párhuzamos dimenziót" valami módon összekapcsolni, ami középpontjában természetesen az agy állt. A képzeletemben ezután ez a szerv úgy jelent meg, mint valami interdimenzionális egység, ami összeköttetést valósít meg a lelki énem és a testi énem között. Hogy miként is lehetséges ez, arról nem sok szó esett, valószínűleg már csak azért sem, mert az átlag hallgató számára (köztük az én számomra is) túl száraz, érthetetlen lett volna. Talán jobb volt, hogy egyszerűen elfogadtuk, hogy ez a kapcsolat van és kész; mint ahogy átlagemberekként azt sem értjük, hogy hogyan képes az atom úgy felépülni, ahogyan azt teszi, ez a nem-értés viszont mégsem befolyásol sokat a napi életünkben (a kelés-munka-fürdés-fogmosás-lefekvés ciklusunkban).
Polyánki könyve viszont lemegy a tudományos szintre, és apró lépésekben írja le a stressz folyamatát: Miután megkapjuk az ingereket a külvilágtól, és az agy az aktuális szituációt egy "üss-vagy-fuss" helyzetként értékeli, milyen parancsot ad a szervezetnek, milyen stresszhormonok választódnak ki ennek hatására, és azok hogyan hatnak a szervezet többi részére. Leírja összefüggéseiben azt is, hogy ezen anyagok miként segítik elő az akut (hirtelen, gyors lefolyású) stresszel való megküzdést, és hogyan roncsolják a szervezetet krónikus (hosszan tartó) stressz során. Történetekkel, különböző kísérletek leírásával és eredményeivel támasztja alá a mondandóját. Bevallom, időnként sorokon keresztül üres tekintettel olvastam a betűket, nem sokat fogtam fel a leírt tudományos szavakból, szakkifejezésekből. El tudom olvasni, hogy "kortizol", vagy "noradrenalin", de nem tudom mihez kötni ezeket a fogalmakat, mert egyszerűen nem vagyok járatos ebben a témában. Az meg számomra, az egyszerű laikus számára végképp "tökmindegy", hogy milyen anyag jön a májból, milyen anyag jön a mellékveséből. Ha a szerző kitalált volna egy nem létező szervet, azt is elhittem volna. Viszont az a folyamat, amit leírt, nagyon is érthető és világos volt, az említett tüneteket és viselkedési mintákat pedig át tudtam érezni, hiszen rengeteget találkoztam velük vagy saját tapasztalat útján, vagy másokat látva. Nem az alapvető, tudományos fogalmak szintjén, hanem egy magasabb szinten sikerült megértenem, de megértettem a folyamatot.
És hogy visszakanyarodjak az eredeti kérdéskörhöz: Miért fontos ez a test és a lélek közötti kapcsolatban? Talán a könyv is leírja, de más cikkekben, tanfolyamokon is szó volt már arról, hogy bár a stresszt kiváltó ingerek a legtöbb esetben nagyon is valósak, úgymond "fizikailag kitapinthatóak"; mire az agyhoz jutnak, már csak információként vannak jelen. Ezeket az információkat a gondolatainkkal újra tudjuk teremteni. Egy-egy gondolat megjelenésével (pl. mikor valamit sulykolunk magunkban, vagy feldereng egy rossz emlék) ugyanolyan tüneteket produkálhatunk, mint egy valós stresszhelyzetben, hiszen az agyunk ugyanazt az információt tápláljuk bele, ami értelemszerűen azonosan reagál. Ahhoz, hogy izzadjon a tenyerünk, és hevesen verjen a szívünk, nem kell fizikailag újra megtörténjen velünk az adott esemény, elég csak lelki szinten átélnünk. Abban pedig biztosak lehetünk, ha az ilyen külső tünetek előtörtek, akkor a mögötte levő, belső folyamat is ugyanaz, szőröstül-bőröstül, idegpályástul-hormonostul. "A gondolatnak teremtő ereje van", szokták mondani; annyiban mindenképpen igaz, hogy a gondolat megélése során a testünk ugyanúgy fog viselkedni, külső szemmel az akár igaz, akár nem.
Sajnos a könyvből nem kaptam olyan átütő erejű módszereket, amivel a magam részéről jobban meg tudnék küzdeni a stresszel, és egy boldogabb életet tudnék élni; de hiszem, hogy az adott probléma minél jobb megértése közelebb visz a megoldáshoz, illetve segít abban, hogy merre kell keresni azt; és ebben egy nagy lépés volt előre.
Megjelent: 2018-11-16 16:38:00
 |
|
Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
