VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Írj magadról!
A "nagy könyv" szerint az internetes társkereső legfontosabb három szabálya: --- 1. Matematikai értelemben a fotó torzítása a valóságnak, hiszen háromdimenziós tárgyak leképezése egy kétdimenziós síkra, ami súlyos információvesztéssel jár. Ez első körben talán rossz megközelítés, de valami igazság mégis lehet benne, különben nem terjedt volna el az a mondás, hogy "ezen a képen nem te vagy", ami igazából azt jelenti, hogy "hiába, hogy rólad készült ez a kép, teljesen másmilyennek látszol, mint a való életben". A társkeresőkre pedig "csak gyönyörű emberek járnak", olyan értelemben, hogy mindenki a legelőnyösebb fotót rakja ki magáról. De a legelőnyösebb nem feltétlenül valósághű. Remek játék lenne mondjuk húsz, egykorú hölgyről professzionális fényképésszel profil-fotókat készíttetni, majd a hajukat megvariálni (átfesteni, rövidre vágni, parókát felvetetni, stb.). A férfiak feladata az lenne, hogy az asztalra kirakott fotókat összepárosítsák a megjelent hölgyekkel. Akár dolgozhatnának együtt is. Úgyis el fognak bukni. Ez puszta "matematika". 2. Hogyan lehetnél önmagad egy kábelen keresztül? Az interneten mindenki össze van kapcsolva mindenkivel, csak éppen a keresztmetszet szűk. Hogyan lehetnél önmagad, ha mindig csak egy apró részletet tudsz megmutatni magadból? Ha írsz egy e-mailt, hiányzik a hanglejtés és a hangsúly. Ha telefonálsz, az arckifejezésed továbbra is rejtély. Ha nagyon bátor vagy, feltehetsz videóüzenetet a profilodra, ahol hallják a hangod, látják az arcod, de még így is csak egy kis szeletet kapnak a teljes, valódi lényedből. Nálunk ez még nem is bevett szokás, marad a rövid, szöveges bemutatkozás. 3. Sok hölgy írja a társkeresőn, hogy csak azoknak fog válaszolni, akik egy sornál többet képesek magukról írni. Ehhez képest némelyikük képes olyan gyenge bemutatkozást írni magáról, mint az alábbi. (Ha a szerző magára ismerne, elnézést kérek, igyekeztem átfogalmazni!) "Egy rakás jó tulajdonságot mondhatnék magamról, de az nem minden, a rosszakat pedig nem reklámoznám most még. Ha a tetszem a fotók alapján, írj nekem, és ha kölcsönös a szimpátia, válaszolok. Ki tudja, mi történhet azután... ha minden jól megy, megismerhetjük egymást, mert ugye az a terv... Vagyis az illető többet írt magáról egy sornál, de mit is tudtam meg róla? Vannak jó és rossz tulajdonságai, a szimpatikus megkeresőknek válaszol, és szeretne ismerkedni --- ami végülis korrelál azzal, hogy egy társkeresőre regisztrált. Vagyis semmit nem tudtam meg róla. Szóval mi alapján is találnám én őt szimpatikusnak?! Aztán kicsit belegondoltam abba, hogy tudok-e valamit leszűrni a szövegből, ha nem reálos aggyal esek neki az értelmezésének, hogyha nem a konkrét értelmére figyelek: Zárkózott, nem mer, vagy nem akar személyes dolgokat írni magáról a nagyvilág előtt. Nem tölt el annyi időt a bemutatkozó megírásával, hogy valami eredetivel álljon elő, csak kliséket szajkóz. Úgy gondolja, hogy a férfiakat első sorban a külseje alapján foghatja meg, vagyis alacsony az önértékelése, nem hiszi el magáról, hogy lelkiekben eleget tudna nyújtani. Nem vagyok jó ebben, szóval lehet, hogy teljesen félreanalizáltam. De nem is érdekes, mert a legfontosabb kérdésekre nem kaptam választ: Kedves? Őszinte? Türelmes? Mi érdekli? Mivel tölti az idejét? Van-e valami célja az életben? stb. --- Szóval hogyan is működik a társkeresés? A férfi válogat egy csomó adatlap közül, amik alapján nem tud meg semmit a rajtuk szereplő nőkről, és puszta intuíció alapján kiválaszt egyet, akivel felveszi a kapcsolatot. A nő ugyanígy - információ hiányában - ösztönösen vagy válaszol, vagy nem, esetleg levelezni kezdenek, aztán "majd meglátják". Sokszor mindketten kiszűrnek olyanokat, akiket nem kellene, sokszor szóba állnak olyanokkal, akikkel megbánják, tiszta vak szerencse az egész. Jutnak valamire? Többnyire igen. Mivel próbálkoznak. Rengeteget. És itt már egy másik matematikai szabály lép életbe, a nagy számok törvénye.
Megjelent: 2015-07-01 16:00:00
|
