Keresés a honlapon:

Magyar fanyar – Wessely Gábor: Meggyőz(őd)és

 

 

 

 

Meggyőz(őd)és

Ünnepelni akkor szeretek, ha van mit. És nem akkor, amikor divat, és nem úgy, ahogy divat. Az ünnepeim az én ünnepeim. Meghittek, bensőségesek, családiasak. A szilveszteri petárdázás például számomra értelmezhetetlen „esemény”. A holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt, de azért lövöldözzünk el százezer forint értékű pirotechnikai cuccot, tíz perc alatt! Farsangkor meg vegyük fel a környezetvédők álarcát! Na jó. Akinek örömet okoz, abba ne hagyja!

Én sosem éreztem arra indíttatást, hogy megzavarjam a kutyák nyugalmát. Hogy belerondítsak a csendbe. Hogy változtassak azon, amin fölösleges. Hogy kifogjak egy nagy harcsát, lelőjek egy szarvast, vagy a réten letépkedett pipacsokkal töltsek meg otthon egy vázát. A helye – az én felfogásom szerint – mindennek ott van, ahová teremtetett. Ettől függetlenül vannak vadász és horgász barátaim, és a lakásukat mezei virágokat díszítő ismerőseim. Nem akarom őket megváltoztatni, de fenn tartom magamnak a jogot arra, hogy hangot adhassak a véleményemnek. Egy szabad országban. Ti olyanok vagytok, én meg másmilyen, de attól még jóban lehetünk, például közös múltunk, vagy közös küzdelmeink okán.

Egyszer Kern Andrástól megkérdezték egy műsorban: mi a titka annak, hogy őt Verebes Istvánhoz negyvenéves barátság fűzi? Azt felelte: mi soha nem akartuk egymást meggyőzni semmiről.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-04-13 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.