Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Arany János Daliás idők című verséről

 

 

 

 

Arany János

Daliás idők

 

(Részlet)

 

33.

Fölfelé a háta tornyodzik magosan,

Dinnye-gerézd formán, hosszu rovátkosan,

Széle széllyelterped, mint a páva farka,

Hanem tiszta fehér, nem pedig oly tarka.

Selyem boritéka ki van tömve puhán,

Jobb az ülés rajta, mint a gyenge mohán,

Benne a szép Eszter, kissé hátra dűlve,

Hintázgatja testét, sem fekve, sem űlve.

 

34.

Lábait az ezüst medencében tartja,

Csekély öltözet van hideg ellen rajta,

Pongyola szabású ritka fehér kelme,

Gömbölyü termetét kimutatja selyme:

Termetét egészen, a szinét is félig,

Kebelétől kezdve, le a lábszár élig;

Nagy, fekete haja, derekán átvéve,

Kétfelől, mint egy öv, foly le az ölébe.

 

35.

Első gondja volt, hogy mellét betakarná

(Mutatta legalább, mintha ezt akarná),

Szemérmesnek látszó szempillái alatt

Ravaszúl leskődött a hamis gondolat. (…)

 

 

A Daliás idők című elbeszélő költemény Arany Toldi-legendáriumához tartozik, ugyanis a Toldi szerelme első és második dolgozata. A Mester nagyon hosszan, összesen hat éven át csiszolgatta, 1849-től 1855-ig. Nyilván az iskolai irodalomoktatás hibája, hogy nincs jelen a mai köztudatban, és még a költők is csak elvétve ismerik, olvasták – pedig 1983-ban nyolcvanperces animációs film is készült belőle, azonos címmel, és annak idején játszották a mozikban.

A bihari nemes, Toldi Miklós (cca. 1320–1390) alakja rabul ejtette Aranyt, aki viszonylag kevés időt: röpke harminchárom esztendőt töltött a magyar vitéz valós és képzelt kalandjainak megverselésével… 1846-ban elkészült a díjnyertes, országos sikert aratott Toldi; 1847–1848 folyamán jött a Toldi estéje; 1849-től következett a Toldi szerelme első dolgozata, a Daliás idők 1., majd 1853–1855 között a második dolgozat, a Daliás idők 2. Az 1855-ben befejezett A földrengés című elbeszélő mű szintén Toldiról szól, és a sor végén áll a Toldi szerelme, amely 1863-tól tizenhat éven át formálódott.

A Daliás idők itt olvasható részlete az 1849–1853 folyamán készült, hét énekből álló első dolgozat hatodik énekéből való. Az egész mű ugyanilyen szerkezetű, tehát sorszámozott, nyolcsoros, páros rímekbe rendezett strófákból áll, az egyes szakaszok ötödik sora behúzással jobbra tolva. Ebben a hatodik énekben – Arany költői képzelete szerint – Toldi Miklós egyenesen a lengyel koronázó városba, Krakkóba megy, ahol az utolsó Piast-házi (ez a magyar Árpád-ház történelmi megfelelője) király, Nagy Kázmér ünnepi lakomát rendez a tiszteletére. Igen, Nagy Kázmér neve onnan ismerős számunkra, hogy lengyel részről ő vett részt az 1335-ös visegrádi királytalálkozón.

Arany részletesen leírja, hogy a krakkói ünnepségen a jelenlévők tetemes mennyiségű bort fogyasztanak, amelynek következtében a vendéglátók sorra kidőlnek, és Toldi is elpilled. A teremben jelen van Kázmér király kedvenc szeretője, Eszter, aki ravaszul józan marad, és szemet vet a feszes izomzatú magyar vitézre. Éjjel a nő a palota alagsorában található gőzfürdőbe csábítja a még félig részeg Miklóst, és a márványszobrokkal díszített medencében… hm… megpróbál véle interperszonálisan habituálódni. Ezen a ponton lépünk be az idézett szövegbe: Arany éppen a medence körüli szobrok nyíltan erotikus jellegét, valamint Eszter kellőképpen hiányos öltözetét és fedetlen hajlatait részletezi. Nem csoda, hogy Miklós a bombanő hatása alá kerül, ráadásul a költő fantáziája is beindul, és a következő, 36. strófában fokozza a nyomást:

 

„Azér’ hivattalak” monda neki Eszter,

„Hogy ezt a medencét lábam alól vedd el.”

Odamene Miklós, térdeit a kőre,

Lebocsátá frísen a márvány lépcsőre.

Fehér lábacskáit, rózsaszinű habban,

Megtalálta, s kezdé mosogatni abban (…)

 

Irodalomtörténetileg miért izgalmas mindez? Több mint száz éve makacsul él a legenda, miszerint az idősödő Arany titokban – önmaga szórakoztatására – erotikus, sőt pornográf verseket írt. A nemzedékek óta lebegtetett elmélet szerint az arcpirítóan malac kéziratokat Vojnovich Géza (1877–1952) irodalomtörténész, az MTA tagja őrizte a Gellért-hegyen álló, Ménesi úti villájában, Arany levelezésével és szinte teljes irodalmi hagyatékával együtt. (Arany fia, László korai halála után Vojnovich vette feleségül az özvegyet, Szalay Gizellát.) Az épület 1945 januárjában, Budapest ostromakor bombatalálat miatt kiégett, és a felbecsülhetetlen Arany-gyűjtemény odaveszett. Állítólag a pornóversek is akkor semmisültek meg. A jó tollú író, Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992) emlékirataiban azt állítja, hogy az 1930-as években többször jelen volt a Vojnovich-villában tartott összejöveteleken, amelyek fénypontja mindig ugyanaz volt: a házigazda a nappali falába épített széfből elővett egy-egy Arany által írt pornográf művet, és ünnepélyesen felolvasta. Ám a papírlapokat soha senkinek nem adta a kezébe – a felolvasás végeztével visszatette a széfbe… Ha mindez igaz, akkor a Daliás idők itt idézett strófáiból arra is következtethetünk, miféle erotikus szövegek lapulhattak abban a páncélszekrényben.

 

Zsille Gábor

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-02-10 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.