VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Buda Ferenc Elejt fölemel című verséről
Buda Ferenc Elejt fölemel
Hintáztat tenyerén a hit fent és lent között billeget elejt mellém fog fölemel fény után nyúlnék félvakon de árnyak vívódnak velem s a csenden át hallom belül lassuló érverésemet hisz vénülvén már jól tudom hogy buboréknyi életem két-három röpke pillanat és látom: előkanyarul komor fák szögletes kövek közül a szép híves patak tenyerén hintáztat a hit mellém fog elejt fölemel elejt mellém fog fölemel
Ha egy jeles költő számára hosszú földi élet adatik, megvalósul egy sajátos lírai műfaj, amelyet a munkásságán belül úgy nevezünk: kései versek. (E törvény alól csak azok az alkotók képeznek kivételt, akik hetven-egynéhány évesen önként elhallgatnak, mert úgy vélik, már mindent megírtak, életművük elkészült, és a hanyatló szellemi formájukat nem kívánják az olvasó elé tárni. Ám az efféle szerző elenyészően ritka tünemény, ilyen volt például Kányádi Sándor.) A kései versek hasonlatosak az októberi tücsökszóhoz, amely már tompább, erőtlenebb, mint a nyári éjszakák rendületlen ciripelése, de azért még hallható, és nosztalgikus hangulatot teremt az egyre hidegebb sötétben. A kései versek olyanok, akár egy Csomolungma-expedíció végső szakasza: nem csúcstámadás, nem csúcshódítás, nem erőgyűjtés a magaslati táborban, hanem lassú, megfáradt ereszkedés az alaptábor felé, az utolsó adag energiazselével a hátizsákban. A kései versek nem koronaékszerek, nem is ökölnyi, ragyogó fényű gyémántok, hanem egyszerű, kissé kopott üveggolyók, amelyekkel a Pál utcai fiúk tanítás után egy ház falánál célba dobtak – egészen addig, míg rájuk nem rontottak a Pásztor fiúk, einstandolni. Márpedig megmásíthatatlan törvény, hogy az erősebb hatalom végül elragadja a gyöngébb teremtmény üveggolyóját, sőt minden tulajdonát, beleértve az életét. Buda Ferenc, a Kossuth-díjas, Balassi Bálint-emlékkardos, A Nemzet Művésze elismeréssel kitüntetett költő 1936-ban született Debrecenben, vagyis jelenleg nyolcvannyolc esztendős. Itt olvasható művét 2016-ban írta, nyolcvanévesen, és Az év versei 2017 című antológiában is helyet kapott. Jellegzetes kései vers, amely a hegy ormairól aláereszkedő ember létállapotát mutatja: a fent és a lent között billegést, a vívódást, a lassuló érverést, a látás romlását – a buboréknyi földi lét néhány röpke pillanatát. S ahogy a búcsú közeledtével lenni szokott, hangsúlyossá válik a hit kérdésköre, annak megvallása és tagadása, bizonyossága és kételye. Igen, e kései művet keretes szerkezetbe foglalja a hit (istenhit), amely emberi sorsunk alfája és ómegája: „Hintáztat tenyerén”, akár tudomást veszünk róla, akár nem, és „mellém fog elejt fölemel / elejt mellém fog fölemel”.
Zsille Gábor
Megjelent: 2024-10-21 06:00:00
|
