Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Feliks Netz A magyar nyelv című verséről

 

 

 

Feliks Netz

A magyar nyelv

 

Nyílegyenes utca

ahelyett, amit görbének hisznek.

Oly biztonságos hely,

mint egy fekete macska a fekete éjben.

Oly idegen nyelv, hogy az felülmúlhatatlan.

Úgyszólván halott.

Lehallgathatatlan.

A lehallgatónak semmit sem mond.

Szavai: ég, tűz, vér,

szögeknek jók,

beverhetem őket az ajtóba,

mit majd hasztalan szaglász

a kopók falkája.

 

Petőfi Sándor

talpig sebekben egy kozák kardjától,

óvón beborít, akár a halál.

 

1983. február

 

(Zsille Gábor fordítása)

 

 

Mi, magyarok, a külföldieket szívesen kérdezgetjük anyanyelvünkről, pedig kilencvenkilenc százalékos valószínűséggel tudjuk, mi lesz a válasz: „Jaj, de nehéz nyelv a magyar! Jaj, egyetlen nyelvre sem hasonlít! Mintha egy marslakó beszélne! Jaj, ezt lehetetlen megtanulni!” Mi persze tudjuk, hogy ez nem így van: a magyar egyáltalán nem olyan nehéz nyelv, hiszen bármelyik csecsemő képes megtanulni… Nyelvészeti összehasonlító elemzések szerint a magyar nincs az első ötben a legbonyolultabb nyelvek listáján, és a hatodik–nyolcadik helyek valamelyikére sorolják. A lista első négy helyén különféle ázsiai nyelvek találhatók, és európai viszonylatban is előttünk áll az izlandi. Nem mellesleg, a tizedik helyezett a lengyel, az egész szláv nyelvcsalád legnehezebben tanulható nyelveként.

Irodalmár szemmel megjegyzendő, hogy jóformán az összes nyelv nehéz, ha igényesen, választékosan, stiláris gazdagsággal akarjuk beszélni. A köztudatban úgy él, hogy az angol nyelv hű, de könnyű, alig van benne nyelvtan… És tényleg, nyugati városnéző turistául néhány hét alatt simán meg lehet tanulni középfokon – de a turista angol, valamint az amerikai angol nem azonos az angol nyelvvel. Az angol nyelv nehézsége nem a nyelvtanában rejlik, hanem a kifejezések és a stiláris fordulatok, vagyis az anglicizmusok elképesztően gazdag készletében.

Az 1939-ben született, 2015-ben elhunyt katowicei lengyel költő, író, műfordító, Feliks Netz itt olvasható verse lírába ágyazott bennfentes reflexió. Ez nem egy hátizsákos turista felületes első benyomása, nem is egy amerikai cserediák világhálós posztja egy olyan országról, amelyről egy hónappal ezelőtt még azt sem tudta, melyik földrészen található, és milyen nyelven beszélnek ott. Netz pontosan, évtizedekre visszamenően tudta, miről nyilvánít véleményt. Egyetemi tanulmányait követően, huszonévesen önerőből megtanult magyarul, és elkezdte lengyelre átültetni irodalmunkat. Amikor ezt a versét írta, már túl volt több magyar prózakötet (Illés Endre, Déry Tibor, Moldova György) lefordításán, és már olvasta eredetiben Molnár Ferencet, Kosztolányit, Karinthy Ferencet. Ám még előtte állt a legnagyobb szellemi kaland: két évvel e verse után felfedezte magának Márai életművét, és összesen tizenegy könyvét átültette, majd meg is jelentette Lengyelországban. Netz személyében Márai első fordítóját is tisztelhetjük.

„Lehallgathatatlan. / A lehallgatónak semmit sem mond” – fogalmaz a költő. Tudniillik a magyar nyelv egyik jellemzője, hogy „egy kukkot sem érteni belőle”. Éppenséggel ez csak akkor igaz, ha igényesen fogalmazunk, ha tényleg magyarul beszélünk, azaz a mondatainkat nem tömjük tele nemzetközi kifejezésekkel, amerikanizációs divatszavakkal. Képesek vagyunk rá, csak oda kell figyelni – a gond az, hogy egyre kevésbé akarunk bármire is odafigyelni… Ha hotel helyett szállodát mondunk, computer helyett számítógépet, kicsekkolás helyett kijelentkezést, információ helyett tényt, adatot vagy felvilágosítást, akkor valóban lehallgathatatlanná válik az anyanyelvünk. (A navajo indiánok nyelve is ilyen: a második világháborúban az amerikai hadsereg navajókra bízta a rádiós üzenetek továbbítását, mert a náci kódfejtők nem tudtak mit kezdeni az indiánok beszédével.)

A lehallgatás mint a diktatúrákra jellemző motívum indokoltan szerepel ebben az 1983 elején írt versben. Tizenöt hónappal korábban, 1981 decemberében történt Lengyelországban a Jaruzelski-féle katonai puccs (kriptokommunista hatalomátvétel), amelyet hadiállapot követett kijárási tilalommal, statáriális bíráskodással, halálos áldozatokat is követelő utcai harcokkal, és ezrek raboskodtak internálótáborokban… Ez a mű bátran tekinthető politikai versnek – Netz azért ábrándozott magyar nyelvű telefonbeszélgetésekről, hogy kicselezze az őt lehallgató egyenruhásokat.

Végül három ok, hogy a költemény miért most került terítékre. Május 3-án volt az 1791-es lengyel alkotmány nemzeti ünnepe; jubileumi Petőfi-évben járunk; s az ünnepi könyvhétre megjelenik egy 160 oldalas válogatás Netz lírai munkásságából. Ez lesz az első magyar nyelvű verseskötete: fordításirodalmunk egy régi adósságát törlesztjük.

 

Zsille Gábor

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-05-08 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.