Videó

A Ma7 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Székelyhidi Zsolt Visszalépés című verséről

 

 

 

 

Székelyhidi Zsolt

Visszalépés

 

Meg kéne írnom,

hogy sok minden van,

hogy ez már nagyon sok.

Hogy összedőlnek

a várak

a kapuikkal.

Isten ments-

várai,

leomlanak

a zárlatok.

Elvész ilyenkor minden,

ami tört, vagy kész eltörni.

Meg kéne írnom,

hogy bedőltem,

áttört kapuimmal

kezdjetek új életet,

enyémet a régire

visszacserélem.

Megállás nélkül

működött.

 

 

A líra egyik gyakori típusa az önreflektív vers, amelyben a költő a saját élethelyzetével, alkotói lehetőségeivel és szerepével foglalkozik, kívülről tekintve önmagára. Ennek egyik alcsoportja a „vers a versről” megoldás: a szerző arról ír, hogy miről kellene írnia, vagy éppen miről nem tud írni. Ez nemcsak játék, nemcsak menekülés az ihlettelenségből, nemcsak afféle indirekt megoldás, de – ha jól művelik – több ezeknél: öngyógyító terápia, hiteles bepillantás a költő gondolatvilágába, műhelyébe, sőt ars poetica. Egyszersmind ez az írástudók nagy helyzeti előnye a társművészetek alkotóival szemben. Hiszen egy zeneszerző nem komponálhat művet arról, hogy nem megy neki a komponálás; egy festő nem festheti vászonra azt a gondját, hogy képtelen megfesteni egy képet; egy szobrász nem vésheti kőbe azt, hogy hetek óta kihull a kezéből a véső; egy költő viszont remek szonettet írhat arról, hogy újabban elkerülik a verstémák, és képtelen összehozni egy szonettet.

Az 1973-ban Debrecenben született, de Budapesten élő költő, Székelyhidi Zsolt itt olvasható szövege (amelyet Az év versei 2022 című antológiából emeltem át) a „vers a versről” remek példája. „Meg kéne írnom, / hogy…” kezdi mondandóját, és ezt huszonöt szóval lejjebb megismétli. Húsz fegyelmezett sorba foglalt tömör vallomást kapunk egy majdani vallomásról – amely valójában már nem majdani, hanem jelenlegi, s nem vágyott, hanem valós, hiszen éppen most öltött testet: megvalósult. A címben jelzett visszalépés önmaga felé (is) történik, ezáltal legalább annyira előrelépés is: lehetőség saját magának, hogy valami újba kezdjen, és felhívás az olvasók felé, hogy „kezdjetek új életet”. Székelyhidi tökéletesen tisztában van az írás imént említett helyzeti előnyével, mert zenészként és fényképészként a társművészetek több ágát műveli. Magánkánon rovatunk szempontjából cseppet sem mellékes, hogy két esztendeje túlnyomórészt az ő költőportréi illusztrálják az írásaimat. Őszinte köszönet jár ezért. A főoldalon most látható portréját is ő maga készítette: vers az önversről és önfotó a fotósról… Nem utolsósorban: ez a visszalépős költeménye arra is rámutat, hogy a rímtelen szabadversnek ugyanúgy van ritmusa, ugyanúgy vannak kompozíciós szabályai, ahogy a zenei improvizációnak és a fotózásnak.

 

Zsille Gábor

 

 

  
  

Megjelent: 2023-02-27 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.