Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Halmosi Sándor Semmi című verséről

 

 

 

 

Halmosi Sándor

Semmi

 

Mindent lefordítani arra az egy szóra.

És élni, egy életen át. Írni, vésni.

Csepegtetni az infúzióba.

 

 

A tankönyvírók és a verselemzők számára valójában csak a halott költő a jó költő: ő már nem képes tiltakozni, ha a művét magyarázó személy bakot lő. (Például Arany János nem cáfolhatja meg a halála után keletkezett városi legendát, miszerint ő azt írta egy róla szóló verselemzés margójára, hogy „Gondolta a fene.” Igen, ez egy hamis irodalmi anekdota, a tények elferdítése, tudniillik Arany más kontextusban és más szavakkal reagált.) Most tehát vékony jégre merészkedem, hiszen ezúttal a nagyon is élő, 1971-ben Szatmárnémetiben született, jelenleg Budapesten lakó költő és műfordító, Halmosi Sándor háromsorosát állítom a középpontba.

E miniatűrről a zen buddhista irodalom jutott eszembe, és erős a gyanúm, hogy egy koannal van dolgunk. Halmosi írásművészetétől és gondolatvilágától az ilyesmi aligha áll messze: aki elalvás előtt vietnámi verseket fordít magyarra – márpedig költőnk 2023 januárjában pontosan ezt tette, személyesen tőle tudom –, az biztosan tud egyet s mást a zen költészetről. (Ha bántóan tévednék, a szerző majd az orromra koppint.) A koan – eredeti japán kiejtéssel kóan, kínai megfelelője kung-an – egyfajta abszurd távol-keleti fejtörő: kérdés, történet vagy nyilatkozat, amelynek célja a „nagy kétség” előidézése, az elme csapongásának megállítása és az értelem fejlesztése, folyamatos elmélkedés útján. A hagyomány szerint a tananyaggá szerkesztett koanok megfejtése egyenértékű a megvilágosodással, vagyis a tiszta tudat állapotával, ám ez akár tíz évig is tarthat. A folyamat gyümölcse az irodalmi jártasság, a verstani és retorikai képzettség. Az a kitartó tanítvány, aki az összes elé adott koant megfejtette, jogot szerzett a magányos életre.

A koan a 11. században vált irodalmi műfajjá, formavilága a hiányos-töredékes szövegektől a kerekké formázott történetekig terjed. Egy-egy koan tanulmányozása a középkorban úgy történt, hogy kiválasztottak egyetlen szót, esetleg szókapcsolatot, és arra vonatkozó kérdéseket tettek fel, amelyeket újra és újra ismételtek, újra és újra megválaszoltak. Íme a kapcsolódás Halmosi háromsoros verséhez, amely e szavakkal indul: „Mindent lefordítani arra az egy szóra.” Például a vers címét adó Semmire. Vagy esetleg: mindent lefordítani arra az egy szóra, amelyet a koanból kiragadtak a tanítványok. „És élni, egy életen át” – vagy éveken át, míg csak a tananyag összes koanját meg nem fejtettük? „Írni, vésni” – szavanként. „Csepegtetni az infúzióba” – újra és újra feltenni ugyanazt a kérdést, szavanként-cseppenként összerakni a megfejtést, a tiszta tudatot, a megvilágosodást.

A kortárs magyar irodalomban találni koanokat, például Tandori Dezső 1968-ban megjelent, hamar kultikussá vált Töredék Hamletnek című kötetében. A Koan III. címet viselő csak két sor: „Némaság a hang helyett. / De a némaság mi helyett?” Úgy vélem, Halmosi Semmi-koanja közeli rokonságban áll Tandori eme kétsorosával.

 

Zsille Gábor

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-01-16 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 

Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971), költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.