Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Kántor Péter Az én kedvesem című verséről

 

 

 

 

Kántor Péter

Az én kedvesem

 

Az én kedvesem

nem jár kondicionáló tornára,

a buszon kondicionálja magát hazafelé,

egy jó nehéz szatyorral a kezében,

egy könyökkel az oldalában,

idegen lehelettel a nyakában.

 

Az én kedvesem

se nem szegény, se nem gazdag,

van kocsija, telke,

színes tévéje, ami előtt elalszik,

miközben az automata mosógépe mos,

vasalója, amivel hajnalban vasal.

 

Az én kedvesem élete

nem túl izgalmas,

9-től 5-ig a munkahelyén ül,

és csak a rádióból tudja,

hogy süt-e a nap, vagy esik az eső,

állítólag a levegő az életeleme.

 

Az én kedvesem

ritkán talál időt az olvasásra,

esténként hullafáradt,

hat griffből egyet ha meglát,

és ha felrovom neki, hogyan él,

az arca megnyúlik és megcsúnyul.

 

Az én kedvesem olyan,

észre se veszi, ha segít,

nagyon sokat elbír,

pedig nem ígér neki senki semmit,

ha sír, mindig csak apróságokon,

és ha jókedve van, ok nélkül is nevetgél.

 

Az én kedvesem nagyon figyel,

mégse fedez fel egy új világot,

tőlem várja, hogy felfedezzem naponta,

vagy ha nem is naponta, egyszer,

egy olyan Amerikát, vagyis Indiát,

ami az övé is, amiből neki is jut.

 

 

Ez a vers ékes példa arra, hogy a hétköznapi élet, illetve a bulvár utólag átértékelhet egy-egy szépirodalmi alkotást, esztétikai terhet rakhat rá, megnehezítheti a műélvezetet. Ha a Babérkoszorú-díjas költő, Kántor Péter (1949, Budapest – 2021, Budapest) e műve fölé hajolunk, már az első sornál óhatatlanul belénk villan ByeAlex Kedvesem című slágere, amely 2013 márciusában első helyezett lett A dal című televíziós vetélkedőn. Emiatt nem könnyű úgy végigolvasnunk ezt a hat strófát, hogy közben végig mentesek maradjunk a dal szövegétől, és ne szólaljon meg a fejünkben a dallama, amely a Boci, boci tarka egyszerűségével vetekszik. A szerzői elsőség természetesen Kántor Péteré, az ő verse kereken húsz évvel korábban készült: Fönt lomb, lent avar című, 1993-ban a Cserépfalvi Kiadónál megjelent kötetében található. Az érvényes kérdés tehát az, hogy a dalszöveg írásakor ByeAlex, azaz Márta Alex ismerte-e Kántor költeményét. (Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy nem, és csak véletlen tartalmi egybeesésről van szó; az énekes valószínűleg nem forgatta Kántor Péter köteteit.)

A szöveg gördülékenyen könnyed, bár komoly szociografikus szálakkal átszőtt párkapcsolati versként olvastatja magát, helyenként pajkos kikacsintással a kedves felé. Az a fajta alkotás, amelynek frissen letisztázott kéziratát a költő este ünnepélyesen a párja elé teszi, és bezsebel érte néhány hálás puszit. Éppen ezért meglepő lehet, hogy számomra ez a mű elsősorban ars poetica. Méghozzá az egyik legtalálóbb, legmaradandóbb költői hitvallás, amelyet valaha olvastam – húsz éve kísér utamon. Iskolai tanulmányaink miatt az ars poetica kifejezés hallatán nagy vonalvezetésű, patetikusan direkt költeményekre és borús homlokú klasszikusainkra gondolunk. Kántor Pétertől meglehetősen távol állt a patetikus hang, és fanyar, realista látásmódjának köszönhetően remekül megfogalmazta a küldetést. A hatodik, záró szakaszról van szó: „Az én kedvesem nagyon figyel, / mégse fedez fel egy új világot, / tőlem várja, hogy felfedezzem naponta (…) / egy olyan Amerikát, vagyis Indiát, / ami az övé is, amiből neki is jut.” És ennyi. Végül is a költészet feladata napjainkban pontosan ez – nem kell szenvelgő pózban túlmisztifikálni.

 

Zsille Gábor

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-11-07 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.