Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Mezey Katalin Hála című verséről

 

 

 

 

Mezey Katalin

Hála

 

Hálásan köszönöm, Uram,

hogy hetvennégy évem alatt

csak kétszer kellett

a bombázások elől

hetekre a pincébe bújnom,

és csak egyszer lőtték szét

fejem fölött a házat,

ráadásul mind megmaradtunk.

Hálásan köszönöm, hogy

tiszta párnára hajtom a fejem,

és kertünkön nem katonák

gázolnak át,

csak a feketerigók harcolnak

elszántan a jó fészkelőhelyért,

előbb a borókafa ágai közt,

majd lent, a gyepen.

Furcsán lelóg, majd rebben,

villan a szárnyuk.

Nem tudom, hogy életre-halálra

verekednek, vagy csupán megadásig.

 

 

A jó vers önmagában időszerű. Mi most a fogyasztói társadalom által generált időszerűség lázában élünk: beleplántálták a tudatunkba, hogy csak az lehet érvényes, vagyis csak az eladható, ami aktuális. A tegnapi hír már nem hír, az előző nyári divat már nem divat, a múlt havi csomagolású árucikkre már nincs vevő. A tavalyi holmit a kukába dobtuk, a mostanit pedig úgy használjuk, hogy gondolatban már a következőt tervezzük, várjuk. És szellemi téren, azaz eszméből, beszédtémából is folyton új kell: legyen friss, trendi, a képernyő sarkában szüntelenül virítson nagybetűs felirat, hogy MOST ÉRKEZETT! Ezzel szemben a jó vers az állandóságot, az el nem évülést kínálja: az újra és újra visszatérés nyugalmát, a mindennapi haszonelvűségtől szabad világot, a fogyasztói szemlélettől eltérő látásmódot. A lehetőséget, hogy felemelkedve, távlatosan tekinthessünk korunkra és a saját életünkre.

S éppen ezt kínálja az 1943-ban Budapesten született Kossuth-díjas költő, a legendás Kilencek költőcsoport tagja, Mezey Katalin itt olvasható verse. (Számos szakmai tisztségéből most kettőt ragadok ki: a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, valamint a Széphalom Könyvműhely igazgatója.) Ez a hálaköltemény húsz sorban, rímtelenül szabad, hívőn okos és okosan hívő versbeszédben egyfajta leltárt ad elénk, s nemcsak a szerző hosszú életéről, de mindannyiunkéról – hiszen mindannyian rádöbbenhetünk, hogy az elmúlt hatvanhat évben, 1956 óta hazánkat elkerülte mindennemű háborús pusztítás, nem éltünk át bombázást, fegyverropogást, ostromot. Rádöbbenhetünk, milyen törékeny, bár természetesnek hitt állapot a béke. A harmadik évezredben hitvallóan keresztény, Istent eredeti módon megszólító verset írni nehéz (a patetikus hangnem, illetve az elcsépelt vallási tartalom veszélye miatt), és legalább olyan problematikus sallangmentesen felszólalni a háború ellen. Mezey Katalin mindkét nehézséget nagyszerűen megoldotta ebben az istenes lírába oltott békevallomásban, amely ráadásul idén tavasszal fájdalmasan időszerű lett… A mű első közlésben a Magyar Napló folyóirat hasábján jelent meg 2017 áprilisában, majd Az év versei 2018 című antológiában is helyet kapott. A jó vers magáért beszél, a jó verset nem szükséges túlmagyarázni, ennél hosszabban kommentálni.

 

Zsille Gábor

 

 

  
  

Megjelent: 2022-05-23 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.