VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Mezey Katalin Hála című verséről
Mezey Katalin Hála
Hálásan köszönöm, Uram, hogy hetvennégy évem alatt csak kétszer kellett a bombázások elől hetekre a pincébe bújnom, és csak egyszer lőtték szét fejem fölött a házat, ráadásul mind megmaradtunk. Hálásan köszönöm, hogy tiszta párnára hajtom a fejem, és kertünkön nem katonák gázolnak át, csak a feketerigók harcolnak elszántan a jó fészkelőhelyért, előbb a borókafa ágai közt, majd lent, a gyepen. Furcsán lelóg, majd rebben, villan a szárnyuk. Nem tudom, hogy életre-halálra verekednek, vagy csupán megadásig.
A jó vers önmagában időszerű. Mi most a fogyasztói társadalom által generált időszerűség lázában élünk: beleplántálták a tudatunkba, hogy csak az lehet érvényes, vagyis csak az eladható, ami aktuális. A tegnapi hír már nem hír, az előző nyári divat már nem divat, a múlt havi csomagolású árucikkre már nincs vevő. A tavalyi holmit a kukába dobtuk, a mostanit pedig úgy használjuk, hogy gondolatban már a következőt tervezzük, várjuk. És szellemi téren, azaz eszméből, beszédtémából is folyton új kell: legyen friss, trendi, a képernyő sarkában szüntelenül virítson nagybetűs felirat, hogy MOST ÉRKEZETT! Ezzel szemben a jó vers az állandóságot, az el nem évülést kínálja: az újra és újra visszatérés nyugalmát, a mindennapi haszonelvűségtől szabad világot, a fogyasztói szemlélettől eltérő látásmódot. A lehetőséget, hogy felemelkedve, távlatosan tekinthessünk korunkra és a saját életünkre. S éppen ezt kínálja az 1943-ban Budapesten született Kossuth-díjas költő, a legendás Kilencek költőcsoport tagja, Mezey Katalin itt olvasható verse. (Számos szakmai tisztségéből most kettőt ragadok ki: a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, valamint a Széphalom Könyvműhely igazgatója.) Ez a hálaköltemény húsz sorban, rímtelenül szabad, hívőn okos és okosan hívő versbeszédben egyfajta leltárt ad elénk, s nemcsak a szerző hosszú életéről, de mindannyiunkéról – hiszen mindannyian rádöbbenhetünk, hogy az elmúlt hatvanhat évben, 1956 óta hazánkat elkerülte mindennemű háborús pusztítás, nem éltünk át bombázást, fegyverropogást, ostromot. Rádöbbenhetünk, milyen törékeny, bár természetesnek hitt állapot a béke. A harmadik évezredben hitvallóan keresztény, Istent eredeti módon megszólító verset írni nehéz (a patetikus hangnem, illetve az elcsépelt vallási tartalom veszélye miatt), és legalább olyan problematikus sallangmentesen felszólalni a háború ellen. Mezey Katalin mindkét nehézséget nagyszerűen megoldotta ebben az istenes lírába oltott békevallomásban, amely ráadásul idén tavasszal fájdalmasan időszerű lett… A mű első közlésben a Magyar Napló folyóirat hasábján jelent meg 2017 áprilisában, majd Az év versei 2018 című antológiában is helyet kapott. A jó vers magáért beszél, a jó verset nem szükséges túlmagyarázni, ennél hosszabban kommentálni.
Zsille Gábor
Megjelent: 2022-05-23 06:00:00
|
