Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Makkai Ádám Kint is bent, bent is kint című verséről

 

 

 

 

Makkai Ádám

Kint is bent, bent is kint

 

Bent is kint

mert

kint is bent

vajon

mit jelent

e híg ráció?

Kinek-kinek

saját kínja szerint

külső-belső

emigráció.

 

 

Sajnálatos tény: a kommunista uralom idején Nyugatra emigrált költőink munkássága kiesett egy (vagy két) irodalmi nemzedék látómezejéből. Ezt példázza Makkai Ádám (1935–2020) is, aki az 1956-os forradalom bukását követően az Egyesült Államokba menekült, és évtizedeken keresztül Hawaii szigetén élt. Bár élete alkonyán rangos kitüntetéseket kapott a magyar államtól (Kossuth-díj és Kossuth-nagydíj), a fél emberöltőnyi távollétet nem sikerült ellensúlyozni az olvasók tudatában – de még a fiatalabb pályatársakéban sem.

Amikor 2014-ben a Magyar Napló szerkesztőjeként személyes kapcsolatba kerültem Ádámmal, még Hawaiiban élt, testileg egyre rosszabb állapotban. Egyik e-mailjében azt írta: „A betegség miatt reszket a kezem, nagy fájdalmaim vannak. Kérem, válaszoljon minél előbb, nagyon el vagyunk itt szigetelve, tervezzük a hazaköltözést.” Ez esztendővel később megvalósult: 2015 nyarán Ádám már új otthonából, a Buda peremén található Kamaraerdőből hívott fel telefonon. Decemberben, nyolcvanadik születésnapja alkalmából pedig százötven ember sereglett össze a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 2016-ban napvilágot látott verseskönyvének címe beszédes: Itthon. Az örömteli képet árnyalta, hogy testi szenvedése sajnos nem maradt Hawaiin.

És vele jöttek Budapestre a hazatérés nehézségei is, a nyugati emigráns magyar szerzők visszafogadásának akadályai. Nem könnyű egy emigráns életmű beillesztése az anyaországi irodalmi életbe, a kánonba. 2016 derekán terjedelmes levelet kaptam Ádámtól, a továbbiakban ebből idézek:

„Első kötetem Szomj és ecet címmel 1966-ban jelent meg, a Tűz Tamással közösen működtetett AMI (Amerikai Magyar Írók) cégjelezte. Semmi szerződés, semmi jogi megállapodás nem volt köztünk. Tűz Tamás csinálta a maga dolgait, én az enyéimet; a jogdíj, az első vagy másodközlés kérdése fel sem merült. Második verseskönyvem is az AMI égisze alatt jelent meg. Első hivatalos anyaországi megjelenésem a Héttorony Kiadónál történt 1991-ben, Jupiter szeme címmel. Abba a könyvbe fölvettem hat verset az AMI-nál megjelent könyveimből. 2005-ben a Jézus és a démonok imái című könyvemben is közreadtam ugyanazt a hat szöveget. Ez a könyv azóta kétszer megjelent Erdélyben is, de soha semmilyen visszhangja nem volt. Mindebből mi következik? Mi, Nyugatra disszidált írók és költők, a szerzői jogokat és közszemérmet sértő módon igyekszünk belopózni minden elképzelhető kiskapun. A hazai hivatalos irodalomtörténet tartozik egy hivatalos bocsánatkéréssel az emigrációs írók felé, melynek jeleként eltekinthetne a szabálytól, miszerint honorárium mellett tilos másodközlésben lehozni valamit. A Jogvédő Iroda pedig hozhatna egy határozatot a külföldön keletkezett és Magyarországon nem hozzáférhető művek másodközlési jogáról. Szövege az lehetne: Minden szépirodalmi mű, amely külföldön jelent meg a szerző vagy más magánszemélyek finanszírozásában, bármiféle állami támogatás nélkül, mostantól hivatalos kiadásnak számít, és szerzői jogi védelem alatt áll.”

 

Zsille Gábor

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-04-11 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.