VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Székely Szabolcs Hőség című verséről
Székely Szabolcs Hőség
szapora víz ez semmi bánat nem az őszök szomorúja hűsége száradó ruhának futó esőre várni újra nem enged szelíd szép zsarolásnak nem az ősz nagy szomorúja kint felejtett ruhákat áztat fenyegetését megtanulja nyárnak hűsége már csak ennyi beszedni kell kiteregetni hűsége nyárnak már csak gyanúja nem az őszök nagy szomorúja veri a gyors víz hiába újra se a szél se a kertek már csak az ing lassú vizeket csöpög az ujja a régi szomjúság szerint
Az irodalmi élet olyan szekér, amelyre nehéz visszakapaszkodni. Lassan, zötyögve halad, de könyörtelenül – nem áll meg azok kedvéért (sem), akik korábban önként leszálltak róla, és szeretnének visszajutni. Az irodalmi élet úgy megy tovább, hogy hátra sem néz; részvétet nem ismer. Ha csak az én nemzedékemet (vagyis a mai negyven és ötvenöt év közötti költőket) tekintem, az indulásunk óta eltelt három évtized során több tucatnyian lemorzsolódtak. Az okok a legkülönfélébbek, hiszen az élet bámulatosan sokszínű: egyesek kiégtek, mert huszonévesen túl sokat és túl gyakran publikáltak; mások megcsömörlöttek a szakmai élet visszásságaitól; megint mások egy jobban fizető polgári kenyérkereset után néztek, és felcsaptak rendezvényszervező vállalkozónak vagy éppen kutyakiképzőnek. Akad olyan, akit házassági válsága egyenesen egy másik földrészig repített, és sajnos olyanok is voltak, akik gyorsított eljárásban halálra itták magukat. Szerkesztőként megfigyelhettem, hogy a lemorzsolódott alkotók közül az elmúlt öt-hat évben legalább tízen megpróbálták újrakezdeni a pályát – de sajnos a harmaduknak sem sikerült. Az 1983-ban Budapesten született Székely Szabolcs – határozottan úgy látszik – a ritka kivételek közé tartozik, szerencsére. Ha címet adnék eme miniesszének, azt írnám: Az újrakezdés költője. Az ezredfordulón a Parnasszus folyóirat köreiben találkoztam vele, mondhatni ő is parnasszista volt, már tizenévesen. 2005-ben napvilágot látott az első verseskönyve, roppant ígéretesnek mutatkozott – majd eltűnt a szemünk elől. Egy teljes évtizeden át semmit sem tudtunk róla, új versét nem olvashattuk; az a hír járta, hogy külföldre költözött… Tavaly, 2021-ben viszont megjelent a visszatérő könyve, a második önálló versgyűjteménye, A beszélgetés története címmel. S nem is akárhol, de a Magvető Kiadónál. Itt olvasható verse a régebbiek közül való: 2011. március 29-én jelent meg a Litera világhálós folyóiratban. Következetesen kis kezdőbetűs, központozás nélküli, ugyanakkor ritmikailag fegyelmezett, keresztrímes, majd a szöveg második felében páros rímekre váltó tizenhat sora arról tanúskodik, hogy Székely Szabolcs kifinomult formakultúrájú alkotó. Valódi költő, aki nem vész el, legföljebb csak tíz évre átalakul. És jó, hogy nem veszett el!
Zsille Gábor
Megjelent: 2022-02-14 06:00:00
|
