VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Vass Tibor Itsen magánya című verséről
Vass Tibor Itsen magánya
Kun Marcella itsenes (korr.: Itsenes) verseiből
Itsen magánya nem ugyanaz, mint az egyedülléte. Ide kell a vessző. A magány mint egyedüllét, oda nem.
Ide-oda a vesszőfutások, a társaság, társtalanság. A társaság: -talanság. Vesszők kelletik magukat.
Az egyedüllét magánya nem ugyanaz, mint a magány egyedülléte, mondja Itsen magában. Itsen magában beszól.
A vessző nem ugyanaz, mint a kell. A kell után, ha kell, ha nem, utánajár az Itsen.
Az úgynevezett laikusok, vagyis az átlagos betűfogyasztó emberek részéről gyakran elhangzó panasz a költőkkel szemben, hogy a verseik túlságosan búval béleltek. Más szavakkal: a kortárs költők folyton nyavalyognak, szenvelegnek. Pedig őkelmék jobban tennék – mondják az egyszerű népek –, ha a privát hasfájásaikat megtartanák maguknak, mert hát kinek kell az a sok sötét gondolat, a hétköznapi ember inkább „a szépre és a jóra” lenne kíváncsi, bajból és szenvedésből úgyis van éppen elég, satöbbi. Szakmai (és erdei) körökben pedig az az általános nézet, hogy egy rendes poéta (és a legtöbb ember) szereti a viccet. Játszani jó, és magamon is megfigyeltem, hogy azok a szerzők állnak igazán közel hozzám, akiknek van humoruk, ráadásul ez a műveikben is tetten érhető. Mostanság – szerkesztőként úgy tapasztalom – ez nem gyakori jelenség, bár nem is fellelhetetlenül ritka. Az 1968-ban Miskolcon született, József Attila-díjjal kitüntetett Vass Tibor kezdettől vállalja, verseiben és képzőművészeti alkotásaiban következetesen műveli a játékosságot, és ez már eleve érdem. Önmagában sokat sejtet, hogy 2004-ben Spanyolnátha címmel alapított művészeti folyóiratot, amely jelenleg is működik, és köszöni, járvány idején is jól van. Itt olvasható verse, amelyet most Az év versei 2020 antológiából emeltem ki, egy hosszabb ciklus része, és jól példázza humorral, nyelvi leleményekkel, kutyafülefarkákkal, át- és elhallásokkal, valamint állandósult felszabadultsággal többszörösen megbolondított stílusát. Jelen esetben szerepjáték is folyik: Kun Marcella nem más, mint Vass Tibor női énje, Itsen pedig természetesen Isten – szándékosan félregépelve. Az alcímben szereplő korrigálás is tudatosan téves: az „istenes” jelzőt helyesírásilag kis kezdőbetűvel írjuk, vagyis Vass a jó megoldást direkte átírja rosszra, de javításként tünteti fel. A vers első szakaszában viszont a helyes megoldást hirdeti: a „mint” elé valóban csak akkor kell vesszőt tenni, ha összehasonlító értelemben használjuk (például: én kunmarcellább vagyok, mint mások), értelmezői szerepben viszont nem (például: Tibor mint Kun Marcella jegyzi ezt a szöveget). A „mint” szóhoz tartozó téves központozás sokaknál előforduló hiba, például eme passzust ezúton ajánlom a nagy múltú pannonhalmi főgimnázium egyik magyartanárának figyelmébe. A mi kacifántos észjárású Vass Marcellánk a második szakaszban a vesszőkérdést vesszőfutássá szellemesíti, miközben egyre mélyebbre jutunk a magány–egyedüllét kérdésben, illetve Itsen istenségében. És akkor még ott van az, hogy mi kell, és hova. S hogy egyáltalán: kell-e. Az a bizonyos. Na, szóval az. Többnyire: kell. Ha pedig mégsem, valami más akkor is igen. Valami folyton.
Zsille Gábor
Megjelent: 2021-10-25 06:00:00
|